Hajnali harmat
2005.07.12. 10:12
Hajnali harmat
Mikor még szűrt a fény, hajnal csak dereng, a virág szirmán, gyönyörű gyöngy terem, amikor a nap szeméből kidörzsöli az álmot, csak csodálja e csillogó virágot, megnézi magát a Harmatcseppben, az visszanéz rá, csillogó barna szemmel.
Csak hajnalban, csodálhatja e jelenséget, melegétől eltűnik a szépség, majd reggel, újra egymást köszöntsék, gyengéd alázattal, így vagyok én - a virág szép Harmatával,akit csak távolból követem, őszinte csodálattal, tiszta csillogását, virág szirmán legördülő, eltűnő, - hajnalonta meg-megújuló varázsát,
Minden hajnalban egymáséi lesznek, soha el nem múló szerelemben, mint fény és árnyék- követik egymást, napfény magához öleli csillogó társát, érzi mindkettő a beteljesülés varázsát, a harmat felszáll, - követve a nap csókját, s idők végezetéig megy ez a körforgás.
2005.julius.12.
|