Égi tünemény


Láttam már szivárványt az ég alján,
mikor a nap átsütött,, eső fátylán,,
Láttam napsugarat forrót, simogatót
mint mikor érintesz,égette bőröm.
Láttam holdat, huncutot, kacsintót
csillagot, mely hozzá ragyogott,
De nem láttam szebbet annál,
mint, ahogy Te szemed ragyog.
Láttam ahogy a rózsát becézik,
szirmát csókkal érintik s kinyílik.
Láttam ahogy ajkad szóra nyílik,
benne a sok gyöngy sorakozik.
Láttam már szebbet százat, de
vágyat csak Te lelked kínálhat.
Látlak szememmel, szívemmel
kívánlak igaz hű szerelemmel.
Látlak mikor újra jön a szivárvány,
nekem tündökölsz az ég alján
nem adom senkinek e látványt.
Lelkem látja mikor alakot öltsz,
s forró csókkal karomba dőlsz,
csak mi érezzük ami ezután jön,
meghúzódva az esőfüggöny mögött,,,

2005.

„ajánlom minden égi-tüneménynek ki női alakot öltött”