A táskahordó vallomása


Esős langyos októberi nap,
okozta megpróbáltatásaimat,
a római-parton sétálva,
felfigyeltem egy szép lányra.
Meteorológus lehetett,
mert igencsak neki vetkezett,
gondolom nemcsak víz milit mért,
hanem az eső hőmérsékletét.
Kitágult pupillámról a gaz eső,
leáztatta a távolra-nézőt,
így, hogy nem volt a fránya lencse,
nekimentem mindennek.
Itt kezdődött a baj, mire megtaláltam
eltűnt az erkélyes jelenség.
Azóta van sajnos fóbiám,
mert nyomban létrát vettem,
s minden erkélynek neki tettem.
Sok helyen voltam „Dugovics Titusz”
mert gyorsan kellet ugrani.
Remélem a történelem szól rólam,
sok lantos eldalolja,milyen volt,,,
a végvári létrás, ki nem más, mint
a 4/a-ból az álruhás táskás.


Ó azóta más szelek fújnak,ha-ja-jaj
osztálytársa lettem a szép,meteorológusnak,
álruhám levetve, igazi táskahordó lettem,
osztályteremben, csak távolról nézhetem,
külön padba ültettek, mert szeleskedtem,
már nem körülötte, ó neki más a jelöltje,
engem kedvenc ételemmel hoztak,
gyanús, néhol alapos összefüggésbe,
ezért kérek elnézést az osztálytól,
többet ilyet nem csinálok,,,,

Megjegyzés : Legnagyobb baj ,
nem tudom hol a Római-part,

2005-ös tanév.