Őrzöm képed
2005.04.27. 11:22
Őrzöm képed
Emlékszel a padra, ott a hűs parkban piciny kezed , kezemben tartva mondtuk sosem feledlek, mindkét szív, szerelmes dallamot zengett
Sétálva a vízparton néztük a tájat, a felröppenő vadkacsa-csapattól, éreztem, hogy megrebbentél hozzám-bújva szorosabban öleltél,
Sokszor talált a lenyugvó nap, bennünket a padon, a vén fa alatt, a sok madárdalt csendben hallgatva, mintha mind, kedvünkért dalolna,
Emléked itt őrzöm a szívemben, együtt töltött perceket nem feledve, képed csak enyém, s követ utamon amíg élek magamban hordozom,
Park mélyén még ott a vén pad, millió szerelmes szó fültanúja, őrzi, rejti, a sok izzó vallomást, a hulló falevél takarja semmi más,
Az életben még egyszer szeretném, veled bejárni az utat, a fák alatt még ha a szemünk fakó is marad, a sok emlék könnytől elborítja,
2005.
|