Ébren álmodom
2005.02.02. 09:02
Ébren álmodom
Ébren álmodom, testemben mindenütt,mintha százezer hangya cikázna, jelen vagy, a véremmel utazol, bennem minden érzékemre, agyamba a gondolatot, képpé varázsol szememnek, számra sóhajtsa,vágylak, kezemre, simítson s érezzen, bőröm minden pólusára, mikor ámor-íját, hozza lázba, bevésted magad szívembe s lelkembe, nemcsak a testi vágyat melynek éget lángja, ahogy átadod a perzselő vágyat,hanem, lelki hiányod mi éltet s hozzád vonz, a meghitt szavak,édes titkok veled, csókpecsétes érzéki szemek, ez a két szép halom, melyről szólhatna, külön dalom, szép kerek csípőd íve, mely kihozza belőlem a hímet, hogy bővérű pampáin lovagolva, rejtőzzek lángoló bokrodba, s fonódjon rám combod, mint a gyönyör csatja, a beteljesülést óhajtva, halk remegő kacajt, fel-fel a csúcsra hajt, Ó, álomtündér maradj, még egy percet adj, még itt legyen,várj! most repít a vágy, álomból a jelenbe át.
05.02.02.
|