Egy nap majd...
2005.01.22. 16:24
Egy nap majd...
Egy nap majd úgy érzed, hogy kéz a kézben, sétáljunk át az őszbe, de nem felejteni, csupán tavaszról-nyárról, némán álmodni, A park vén fái ugyanazok, hűs menedéket nyújtók, csak a falevél lett rozsdás, s a nap is lágyan cirógat, gyengéden simogat. Egy emlék könnyet csal szemembe, s ha érzed,neked könnyebb, hogy peregjen a könnyed, hagyd patakjának friss folyását, könnyíti lelked szorongását. De most bújj közelebb hozzám, mert csókommal felitatom, áldott szép gyöngyharmatod. Karolom karcsú derekad, sétáljunk, míg a nap az égen ballag...
09.14.
|