Trópusi éj,,

Forró fülledt az éj,
Vonz a buja trópusi kéj.
Az ágy,mint a katlan,
Ontja hőjét szakadatlan.

Pillám is csak lassan rebben,
Pásztázik végig a testen.
Mit a szűrt fény világít,
S lassan a pupillám tágul.

Szemem mohón fut le bőrödön,
A két búbod között köröz.
Mint alvó Vénusz,
vagy Afrodité?
Szunnyadó vágyam ingerlé.

Szemem már jól lakott,
a látvánnyal,
Simítom csípőd,
felém fordulj Drága.
Csodás vénuszdombod kitárul,
Egy gyönyörű virágot árul.
Kezed megtalálja,
a pajkost,
Ki kopasz fejével,
rád mosolyog.

Nyelvem nászra kel öleddel,
Kelyhed harmatát mohon szedem.
Te ajkad s nyelved se pihen,
Csókolod ölem Kedvesem.

Feszül az íj,kéri vesszőjét,
Elkezdje Ámor a mennyegzőjét.
Csodás buja táncukat ropják,
Ami gyönyör azt kapják.

Óh,Óh mondod s ugyanazt én,
Gyönyör csúcsán járunk te és én.
Mozgásunk vad s mámoros,
Közel a mennybéli állapot.
Szoríts,szoríts repüljünk,
Hogy aztán,
együtt érkezzünk.

2004.07.06.