Hozzád bújnék,,

Hozzád bújnék érezni illatod,
Hajadba túrni,csókolni nyakadat,
Érezni ívét s édes pihéjét,
Mellednek csöppnyi bibéjét.
Szinte fáj,ahogy perzsel a vágy,
Az éjszaka gyönyört kér s vár.

A kis szoba csendje pattanásig feszül,
Míg a két test egymásba merül.
A tudatot elnyomja a szív mámora,
Körvonalunk a gyertyafény festi falra.
Még az árnyék is feszül s lángol,
Fény az arcodon vibrálón táncol.

Gyönyörködöm benned,kedvesem
Gerjeszti szenvedélyem
a szerelem.
Csak lassan,
csak lassan,még ne
Simulj hozzám kelyhedbe rejtve.
Meglelem szád s csókolom mámorral,
Megittasodom tőle,
mint az óborral.

Testem szinte görcsöl,
feszíti vágy,
Remegve vergődsz,
most már ne várj.
Törjön fel belőled az édes mámor,
Érezd Kedvesem,
mennyire vágyom.
Szoríts comboddal,
hogy belül érezzem,
Hogy csak enyém vagy,
s az leszel örökre.

2004.07.03.