Folyómhoz,
2005.01.19. 15:51
Folyómhoz,
Most néma a szőke Tisza, De hallgatása a mélyben zúg. szelíd fodrok menetelnek, Versenyt futnak,mint a fellegek, De látnád mikor duzzogva rohan, Ember,állat ,növény torpan, S kiszáll medréből,mintha unná, Hogy mindig ugyanazt hordja hátán, Szőkesége szürkére változik, S mindenki vele birkózik.
Azért szeretünk te szőke Hölgy, Mert nekünk a legszebb vagy, Ki a szívünkhöz nőtt. Sok szépet megértünk partod mellett, A kevés rosszat egye fene. Régen mikor virágba öltöztél, Milliónyi kérészt nemzettél. Jót teszel mindenkivel, Hűsítő fodraiddal simogatva fürdetsz. Hajót ,csónakot cipelsz hátadon, S nem kéred soha a vámot. Így szeretünk téged szelíden, Mikor a nap csillog vizeden, Mint szőke nő hajfonata, Hömpölyögsz a mederben , tova,,,
2004.06.04.
|