Maszong József  Matyibá


                         Éggyütt a társaság


Asziszöm nem köl ecsetölnöm, milyen ha égyütt vannak a rég nem látott testvérök.
Mint jelözték Terusék a hét dérékán befutottak, mit befutottak, bérobogtak a jó kis Zsigulijukka ami az utolsó méteröket úgy tötte mög , mintha darabos lött vóna a benzin benne. Vagy Berci sógor vót nagy izgalomba, mer a keze az römögni szokott ha nincs benne ölég töltés, de hogy mán a lába is. Kocsibú előszö Terusom szállt ki.
- jaj lelköm húgom Terusom ! – sémmit nem öregödté, de fájíntós fehérnép vagy még mindég! – még Berci vasfoga sé látszik mög rajtad, pedig az öszi az életöd.
- gyere lelköm majd bérakodik Berci, de köll áthíjjuk valamelik muslincát az ívóbú, oszt mögcsinálja az vagy segít néki.
- Ismerködjetök mög , - ez az én kis asszonykám a Beus..! – látod milyen szép a lelköm !
Elekre … mög Julisra, té asztán jobban emlékszö, mint én, mer a pletykákat jobban tudod, mive én akkoriba nagyon el vótam foglalva a szakmák elsajátításáva..
- na nem köll mingyá bólogatni mög nevetgélni, mer igenis el vótam foglalva, az mög mán nem az én hibám, hogy mindönütt olyan rövidre fogták a tanuló időt. Mer ez aszt jelönti, hogy , - vagy nagyon nagyeszű embör vagyok, hipergyors fölfogással, vagy aszt, hogy a teremtő eggyel több balkézze áldott mög, oszt inkább a mestörök feleségit részösítöttem elönybe a tanulmányokkal.
Az asszonyok égybü mögtalálták égymást, oszt beindult az infócsere, vagy ahogy felénk mongyák a pletyka. Mi az embörök, mihelyt sikerült Bercit bekommandírozni az udvar hátuljába, a diófa mög a szekerem közé, amit szörnyen féltöttem, mer párszor veszélybe vót a Berci parkoló művészetitü. Szögíny mikó kiszállt a kocsibul, még mindig remögött a lába oszt úgy mönt, mint azok a toporgó spanyol táncosok akik az ujjuk közt csattognak a kanalukka.
Mondom is néki,- mán né haraguggyá sógor, de szükségöd van azé toporogsz vagy felétök ez a módi ?, valamit morgott a foga alatt,- szerintem mindkettőnknek jobb, hogy nem hallottam, mer csak béválaszoltam vóna néki az mög elrontotta vóna a viszontlátás kétes örömit.
Mer azt is tudja, hogy hallottam kujonkodásárú, más fehérnépök után való érdeklödésérü, úgyhogy jobb ha hallgat. Hangosan csak ennyit mondott,- de jó hogy látlak Matyi ! Na mindön mög van bocsátva neki, mer eszt szívbű monta.
Elek mög, hogy elejit vögye a további atrocitásnak, - javasolta, hogy nézzük mög a kocsmát, milyen állapotban lelödzik a tatarozás és ha mán ott vagyunk ellenőrizzük lé az üvegöket is. Erre neköm is úgy kitisztult a látásom, hogy az orrom előtt elrepülő légynek léolvastam a lábán a szört.
Erre mán Bercim járása is kezdött kisímúlni, úgyhogy mire a kocsmábú gyüttünk visszafelé, a járása olyan vót, hogy még égy tamburmajor is mögirigyelhetné.
Az este ölég sokáig tartott, mer borunk is vót bőven no mög beszélni való is akadt. Mer valami oldószert kevert a teremtő ebbe a borovicskába, hogy az embör aszt elmondja amit égyátalján nem akar.
Nagy nehezön eltöttük magunkat holnapra, ideje is vót , mer Zsuzsiék sürgünye úgy szót, hogy a hathuszas libássa gyünnek, oszt még Borit is ki köll kommandírozni a vagonybú.
Hej nem irigylöm ezt a Marci sógort, hogy mennyi baja van a Zsuzsi bogaraiva..! – ez a Bori ügy is!
Rögge, hogy a koppasztóvíz simogassa a testit a surnyáknak, akkorát rikkantott, hogy a tyúkok is az udvaron kapták magukra a tollat rémületükbe ahogy kirohantak, az mög olyan gangosan állt a ganyédombon, minzha oda születött vóna. Ez vót a szöröncséje a rafinált

kakasának, mer nem mertem kidobni sémmit a dombra hozzá.
Magunkra kapkodtuk a ruhát, oszt Elek fogatáva hajtottunk ki az állomásra, hogy Zsuzsink mög Marcink érközésit kellöképpen ünnepélyössé tögyük.
Mán a bakter kinn toporgott a tárcsájáva mire mi oda értünk, de föl is tűnt a lapály felüli kanyarban a mozdony, de mán ez sé az igazi mer villannya mögy oszt sémmi fütty mög füst.
Nagy féközésse mögállt a szerelvény , de Zsuzsink mög Marci séhogy nem került elő.
Ennek az vót az oka, mer a szerelvény végén köllött utazniuk ahun a bicikliket utaztatják, aszt mint potyautas ott utazhatott Bori. Aszt hiszöm égy páran mögemlögetik amikó a biciklijüké mönnek, mer a Bori nem szokta az ilyen utazást , oszt lepényive mögtisztölte a gépeket. Hálistennek lészálltak így Marcinak még azok lémosásárú is nem köll gondoskodni. Akkó vót nagy balhé, miko kigyütt a vagonbú a Bori. Ahogy az kinézött, lépött kettőt oszt a farkáva csapott ami aszt jelentötte, hogy követi a lepény is a rampára. A kalapjátú mög asztán mindön utas hülyét kapott. Legelöszö is a bakter majdnem visszafelé indította el a vonatot, a szömei kinn ültek a szömüveg keretin oszt jójóztak. A népök mög sorfalat álltak ahogy ellépött elöttük Bori, oszt mán csak a füstölő hiányzott aszt tisztán olyan lött vóna, mint a húsvéti körmenet. Zsuzsink, mint égy úri dáma úgy pipisködött a tűsarkú cipőjiben, ez nem vót möglepő inkább az ellenkezője lött vóna az. Azé a tesvérök mindhárman a könnyeinke küszködtünk, mer rég vótunk így éggyütt, miuta apánk elmart otthonru bennünket.
Borit szépen a szekérmögé kötötte Marci, oszt mögindult a menet végig a főuccán Elekékhöz. Az uccán sorra nyíltak az ablakok, mer osztatlan sikere vót Borinak a lakkozott patájáva mög a virágcsöndéletös kalapjáva. Sokat látott parasztembörök sé emléköztek, hogy ilyet valaha is láttak vóna, pedig a téeszös világba vót égy pár furcsaság a mezőgazdasági kiállításokon, ahun vót olyan tehin is ameliknek külön taligán tolták a tőgyit utána, nem ilyen sikkős, mint a Bori a rózsaszín rángatójiva. Hálistennek gyorsabban haladtunk , mint gondoltam, így a vártná kevesebb röhögésse mögúsztuk. Szögíny Elekre sokáig fognak mutogatni a dilis rokonai miatt, de így kerök a világ. Bori el vót szokva a strapátú mer végig óbégolta az utat nemhogy csöndbe maradt vóna, az nékünk sé ártott vóna. Mögérközvén Elekék házáhon végre helyire került a manökken sztár , mi mög béhúzódhattunk a hüssre, mer igöncsak fölhúzták az égre a napot, oszt valaki nagyon kifényősítötte. No mos mán , hogy égyütt vagyunk majd sokat beszélgetünk a történésökrű.


Íródott Dorongváron, Elekékné az úr jóvóltábú….