Maszong József  Matyibá

Kipakolunk


Mihelyt neszét vötte érközésünknek Elek, azon nyomban a pult mögé parancsolta a legjózanabb muslincát kisegíteni, oszt átgyütt a tisztaházba üdvözölni bennünket.
- Jaj de jó, hogy itt vagytok, Matyi sógor !, - mert már féltem, hogy le kell fújni az egész tatarozást, a pénzt meg beleöltem anyagba.
- nem köl félni sógor, mer gyüvünk mi !, - ugyé édös kis feleségöm ? monta is néköm,- Matyi tégöd hatökörre sé lehet visszatartani ha segítésrü van szó.
- a másik meg, hogy Terus meg Berci reggel érkeznek azt sürgönyözték.
- hát ennek aszt kiváltképp örvendök Elek sógor ! , - mikor is vót eszömet nem tudom miko tanálkoztunk vélük. Talán a lagzinkon ott voltak ?, - nem is tudom , mer olyan homályosan láttam a boldogságtu vagy a pityókátu ? – mán nagyon rég vót, talán igaz sé vót.
- no gyere Matyi, az egyik tetőtéri vendégszobába felhordjuk a holmitokat mielőtt meglepi a harmat, vagy a környék kutyái belakják. Aztán majd beszélgetünk a vacsora közben.
Úgy is töttünk, ahogy sógorom mondta és a holminkat fölhordtuk a szobába, de mán szétpakolni majd Beusom fog, mer aszt ü jobban érti.
Vacsora közben előkerült a komám jó kis itókája, oszt mögeredt a nyelve az egész kompániának. Előkerültek a régi históriák, még Julisom is nevetött a mögesött lány esetin, de szavaiva élve azóta sé bánta mög, hogy mögesött, ez mán Elekrü nem elmondható, mer akkorát hunyorított, hogy aszt néztem ki vagy benyomja a saját szömit vele. Asztán a sógor szavaibú aszt vöttem ki, hogy részömrű inkább amolyan pallérságot köll csinyálnom. Ami abbú áll, hogy ellenőríznöm köll a mestöröket a munka minőségit illetően na mög , hogy né pazarolják az anyagot. Nohiszen én asztán a körmükre nézök nekik, mer egy – két helyön mögfordultam , legtöbbször nem jószántambú vót a gyors fordulás, de nehéz természetöm aszt örököltem, oszt nem engedök a negyvennyolcbú.
Elek szerint nemcsak munka lösz itt, hanem égy kis kikapcsolódás is, mer most , hogy lösz társasága neki is nagyobb kedve támad a pecázásra a közeli kanyargóson.
Időnkint azé mögütötte a fülem az asszonyok beszéde is akik öléggé összemelegödtek,- nemhiába városi jány az én Beusom érti a módját a szófűzésnek, - Julis lelköm mög oly áhítatta hallgatja , hogy a tátott szájába a fogakat möglehet számolni, mán amit az idő möghagyott az utókórnak mutatóba. Aszt nem mondanám, hogy fogatlan, de aszt sé hogy fütyülésbe elönné a feketerigó kenyerít. A legújabb fogkefét köllött neki mögvönni amit a fogorvosok ajánlanak, ezt az „ ugorját-amo-dent” a másikra.
Olyan édösen mongya, hogy Matyi,-  valahogy úgy, mint egy távoli vonatfütty közeledésit löhetne hallani.
 A lényög az , hogy jó asszony és punk-tum.


Íródott  Dorongváron, Elekéné a Nefelejcs uccába…