Gligorics Teréz  Terus


Terusék megérkeznek


-Matyi! Matyikám! Hol vagy? Beácska? Nézd, hát nincs itthon senki? Jaj, pedig mennyire siettünk, ugye, Berci? Alig vártam magamhoz ölelhessem őket…
Szinte rá sem lehetett volna mondani, hogy kocsmába léptünk be. Asztalok helyett fotelek, kisasztalok voltak, perzsaszőnyegek takarták a padlót, s én istenem!, csipkefügönnyök az ablakon! Bea! Volt az első gondolatom. Akárcsak egy szalonba léptem volna be.
Félve nyitódott ki egy mellékajtó s azon belépett egy igencsak széjjelterjedt hölgy. Egy ideig néztem, olyan volt mint akit egy régi könyvől nyírtak ki. Majd rádöbbentem, Juli! Szent Isten ez a Juli, akivel olyan nagyon régen iskolába jártam! S utána egy olyan beletörődött kinézésü férfi, aki szintén nagyon ismerős volt. Jaj, hát ez az a híres Elek! Nahát, ha én tudtam volna! Persze hogy ismerem, hogyne ismerném!
-Elek! Szaladtam hozzá,- hát te vagy az? No, ha én ezt tudom! Persze hogy ismerlek, de honnan tudtam volna hogy te vagy az a rokon? Akkoriban még malacszopó Eleknek ismertünk, később meg…
-Jaj, jaj-Terusom, hát nem kell minent elmondani. Hát most már én is megismertelek, persze hogy emlékszem rád, drága Teruskám, már hogyne emlékeznék. Jer ide gyorsan, had öleljünk össze-vissza…
S akkor vettem észre Beát az ajtóban.
-Milyen malacszopásról van itt szó? – Érdeklődött Bea.
-Óh, Istenem, Beácskám! – örültem meg neki,- gyere már ide no! Jaj, de szép vagy! S rögtön felismertem drága kezednyomását a kocs…akarom mondani a szalonban is. Hogy te milyen tehetséges vagy! De mond, hol van Matyi? Tán csak nincs valami baja?
-Áh, dehogyis, mondta Bea, csak nagyon mélyre mentek a borospincébe, aztán most egy kicsit szédül, de ne aggódj, drága Terusunk, vacsorára biztosan helyrejön. De mondjad csak, mi volt aza a malacszopás?
Elek csak irult-pirult, de már látta, egy kíváncsi asszony ellen nem igen tud tenni semmit.
-Hát az úgy volt, Beácskám, hogy gyerekkorunkban nagyon divatba jött a fotbal. Minden suhanc bajnoknak képzelte magát, persze a falubeli kölköncök is. Eleket beleértve. Olyan nagyon beleélték magukat, hogy másról nem is lehetett beszélni velük. Aztán a sok vita: én jobb vagyok mint te, nem, a mi csapatunk egész biztosan győzni fog! Elek már akkor is kerülgette Julit, természetesen hősnek akart látszani előtte. De Julit a szomszéfalubeli Miska is kerülgette, s ő is fotbal hős akart lenni. Egy nap aztán a két kamasz ökölre ment a témán, mire Elek azt fogadta, hogy vasárnap este vagy 5-1-re verik a szomszéd falut, vagy megszopja az anyakocájukat. 8-1-re vesztettek. Természetesen, úriember létére Elek teljesítette a fogadást. Még az nem is lett volna baj hogy az egész falu láttára szopta meg a kocát, hanem az lett a baj, hogy az apja rajta kapta s szintén az egész falu láttára fenekelte el de annyira, hogy szegény Elek egész héten állva hallgatta az előadásokat az iskolában. Később aztán ez a név lekopott róla, mert felvett egy újat: húgyos Elek…
-Jaj, Terusom, azt tényleg nem kellene elmondani…
-Dehogynem! – vágott közbe Juli, - az még csak a történet! Mondjad, Terusom, mondjad! Biztatott.
Hát addigra már én is jól belejöttem a mesemondásba, nem sok biztatás kellett.
-Az meg úgy volt, kezdtem, hogy Elek csak nem enyhített a Julis mellől. Lassan felnőttek, komoly viszony lett belőle. Már házasságról is beszéltek. Egy este későn jöttek haza a moziból, Juli félt bemenni egyedül. Majd Elek bekiséri. Persze Eleknek más ötletei is voltak. A kapun belül magához ölelte Julit.
-Juliskám, drága, csak egy kicsit, csak egy csókot…Juliskám drága hajlandó volt többre is…amint ott nagyban csöröztek, egyszerre nyílt a kapu. Korom sötét volt, nem látták ki volt, de a jövevény sem őket. Julink édesapja, szokás szerint, és benti vécé nem lévén, szépen a nagykapuhoz fordult, kigombolta magát s becsületesen kirakta a négy-öt sört amit az Elek nagyapjánál megivott… Majdnem megúszták, de szerencsétlenségére Elek eltüszentette magát, mire Julink édesapja ijedtében elengedett egy-két galambot…
Két nap múlva megvolt az eljegyzés, egy hónap múlva a lakodalom, s pont kilenc hónapra megszületett Sanyika…
Hát így van ez faluhelyen, Beácskám, nem nagy fenekét csapnak a dolognak, ha a lány-legény nem bir a vérével, hát egymáshoz pofozzák őket a szülők. Mi is…
Erre egy nagy szép-jó-estét!- hangzott el, s a következő percben szeretett Matyi bátyám karjai között voltam…


Dorongvár   Nefelejcs utca