Verzár Éva     Zsuzsi


                                               Drága testvéreim!

Hogy mindenkinek tudomása legyen mán róla, még Beácskának es, alapos meggondolás után vettünk egy tehenet. Drága Beám! Ha nem tudnád a tehén egy állat, amint azt neked testvérkém Terus meg es mutatta képen. Belőle fejik a tejecskét, amivel kedves arcocskádot mosod. Na. Tuggyátok nincs munkám, ezért kell egy kis mellékes, mán ahogy ez itt faluhejjen szokott lenni.

Úgy tervezztük, hogy elaggyuk a tejet, és a mellettünk levő réten legeltessük. A segítségeteket kérem, aki tud sajt receptet tegye bé a Gasztróba.

Az, aki a közelünke él, jöhet hezzánk friss bió-tejért meg sajtért. Mert hejába nem jártam oskolát de az UNIJÓBA megtanútam, hogy mi az a bió.

Leírom, hogy lássátok-olvassátok Biobori első napját.

Megérkezett. A kapucsengő dallamos hangon jelezte, hogy jön valaki. Bentről kíváncsian szóltunk bele a kagylóba:

- Ki az?

- Én lennék s a Bori – válaszolt a semmibe egy bizonytalan hang. Gondolom, hogy még életében nem beszélt kapufélfával.

- Várjon, nyitom és megyünk. – Rohant az egész pereputty, hogy fogadja őméltóságát - Borit 2007-nek évében, s annak április második napján. A nagykaput nyitottuk ki, hogy elférjen és ne egyenest a virágoskert legyen az első, amit meglát. Még az kéne, hogy szemet vessen a már nyíló virágokra. Lassan hátraballagott pillantást sem vetve ránk. Megállt az udvar közepén, s már legelt volna is, de mi szépen bevezettük a helyére, a megmagasított tyúkól neki szánt részébe. A kutya nem örvendett az új látogatónak, s amikor észrevette, hogy itt is fog lakni, még nagyobb volt felháborodása.

- Fejni kellene – szólt a gazda.

- Azonnal hozzuk a kisszéket meg a sajtárt, megmutatná nekünk, hogyan kell?

- Azért említettem – szólt az öreg, s azzal be is ült Bori alá. A tej csak úgy fröccsent a keze alól, hamarosan kb. négy liter habzó reménnyel lettünk gazdagabbak.

- Így kell ezt csinálni, hiszen tudják, azért vették meg, igaz?

- Tudjuk, tudjuk – válaszoltunk, de miután elment azon tanakodtunk, hogyan lehetne ezt a műveletet egyszerűsíteni.

- Jó volna, ha kilyuggatnánk a tőgyét, zacskót tekernénk rá, s egész nap csak folyna bele a tej. Meg is lenne a zacskós tej.

- Az nem jó, vérben fürdene meggazdagodásunk, ezen az áron nem kell.

- A vér megalvad, átszürjük.

- Barbárság.

- Az. Akkor hogyan?

- Mint a katétert, négy kis vezetékkel le lehet csapolni.

- Az sem jó, még belegabalyodik, amikor legel.

- Ja, igen – de most miért írom, hogy ja? Ja – igent jelent. Igen! Igen! – Az meg politika, hogy merem én Borit belevonni a napi politikába? S hogy merem felhozni egy irodalmi honlapra? Ja? Szólás és írásszabadság lenne? Az van, de mégsem szereti senki, ha - Igen! Igen szlogennel jelennék meg. - Ezt Biobori sem nagyon értette, meg azt sem, hogy miről folyik a vita, elszólta magát:

- Múúúúúúúúúúúúúúúúú

- Mit beszél?

- Nem értem, pesti zsargonban szólhatott.

- Ez vidéki marha.

- Az ősei lehettek pestiek, ott is volt marhavásár hajdanán. A családfáját meg kell szereznünk, ha érteni szeretnénk.

- Mondom, hogy vidéki, vagy kiköltözött az agglomerátumba.

- Mibe?

- Vidékre!

- Akkor keveri a szavakat.

- Hmm… meglehet, majd felmegyünk a netre és megnézzünk, mit jelent a Múúúúúúúúúúúú.

Hát így állunk. Van négy liter tejünk. Holnapra már megvan a madártej, ha a tyúkokat Bori nem lapítja agyon.

Csak egy baj van: - Nem értjük, mit beszél.

Erre a beszámolóra osztán Elek, akinek elküdtem levélbe, válaszolt azonnal. Lássátok? Elek csak vélem meg a Matyival vette fel a kapcsolatot. Matyival mer ő lesz az építészmester s velem, mer az én Marcimot bízza meg asztot mondá minden ügy(el vagy nem) intézésivel.

Az én Marcimot! No, hogy fojtassam. Elek mán küldött es receptet. Ihol e!

Bióbó(r)is megárt a sok  vagy mi a túró...

Házisajt - íróból

- Én kis naiv, azt hittem íróból kevés van Magyarországon.

Tévedtem, hisz már annyi van, hogy sajtot is csinálnak belőle.

Na és hogy mi a túró kell még hozzá?

- Igen pont az: túró!

Szerintem az a túró, amit az a sok mondvacsinált író összehord.

Vagy nem jól tudom én ezt? De álljon itt a szakszerű leírás róla:

- Írónak nevezzük azt a folyadékot, amit akkor kapunk, mikor a tejszínből kiköpüljük a vajat. Az írót testmelegre melegítem, miközben a sajt különválik a savótól. Hűvös helyen 24 órára felfüggesztem, hogy a savója kicsöpöghessen. Kiváló kenhető sajtot kapok. Ízlés szerint fűszerezhető.

Szerintem már a meghatározással gond van, ti. az, hogy mi az író.

Mit is beszélek, nem mi, hanem ki! Lehet hogy elblicceltem néhány irodalom és történelem órát, de halvány emlékképem van arról, hogy valami egész más meghatározást mesélt az akkori tanárom.

De nézzük tovább a dolgokat, mert ezt még fokozni is tudja a szakíró:

- Házisajt - tejfölbõl

A tejfölt szobahőmérsékletre melegítem, sózom, átkeverem, majd egy tüllkendőbe kötöm. Hűvös helyen 24 órára felfüggesztem, hogy a savója kicsöpöghessen. Köménymagot, paprikát, borsot, reszelt sajtot, zöldfűszereket tehetek bele.

A tejfölt én speciel toros és töltött káposztára öntöm, amivel tökéletes mértékben le tudom amortizálni a ház összes fellelhető damaszt, csipke és úgy általában minden tiszta stafírungját.

És ezt az egész rumlit szokta úgy jellemzni életem ártatlanul szenvedő párja - "Már megint mi a túrót csináltál?"

Aha! Szóval ez lenne az? Soha nem hittem volna, hogy ebből meglehet élni!

- Verzár, Te aztán tudod a dörgést! Amire nekem majdnem rámegy a házasságom, Te üzletté avanzsálod!

Na akkor még itt van egy újabb:

- Házisajt - tejből és íróból

A tejet kevergetve felforralom. Mikor felforrt,

leveszem a tűzről és belekeverem az írót.

Addig pihentetem, míg sajtgöbök nem keletkeznek.

Szűrőn átszűröm, hogy a savója kicsöpöghessen.

Vágható sajtot kapok, ami ízlés szerint fűszerezhető.

Szerintem, ha egy írót belekevernek egy ilyen dologba, az két év szigorított fegyház. Vagy csak szamizdat. De ezt most ne firtassuk.

Inkább nézzünk meg egy gyöngyszemet, a fellendülő gazdasági sikereink érdekében.

- Mert ugye Évika, nem gondolod, hogy engem kihagyhatsz a buliból? Ezek után!

- Házisajt - Boursin

2 liter tej, 1 kg tehéntúró, 10 dkg vaj, 2 tojás, 3 dkg zsír,

1 TK só, 1 TK szódabikarbóna, 3 gerezd fokhagyma, őrölt bors, kakukkfű.

A tejet a túróval együtt felforralom, állni hagyom,

majd egy sűrű szűrőn lecsepegtetem.

A vajat felolvasztom, sózom, beleteszem a túrót.

Lassú tűzön felforralom, beleteszem az ízesítőket,

leveszem a tűzről és belekeverem a tojást és a szódabikarbónát

(ettől lesz lyukacsos), majd egy kizsírozott formába öntöm.

Kihűlés után kiborítom.

Szóval küszködtünk egy csomót és azután csak úgy "kiborítom". Ez nagyon emlékeztet arra a vacsorának szánt valamire - a nevét még most is találgatják az akkora meghívott vendégek - amit én "költöttem" volt.

Jó, hát nem sikerülhet elsőre minden, mert hát ezek a vendégek zabálni jöttek és a "gásztronómia" nekik csak úri passzió volt. Vagy csak nem tudtak még egy pár napot várni mire begyakorolm azt a lukulluszi lakomával felérő ételkompoziciómat.

Eh, mindegy, a nagy művészeket soha nem értette meg a kora.

Na visszatérve a nagy biznicre, én már nem is vagyok annyira biztos, hogy társulni akarok...

De azért Zsuzsi lelkem, Neked sok sikert és ha lesz újabb receptem, még jövök!

U.i.: vagy ha még további információkat szeretnél magad szerezni: a nyugatitól indulva fordulj először jobbra, kétszer balra, majd egyenesen és kétszer jobbra. Mehetsz villamossal is ezen az útvonalon, csak arra ügyelj, hogy mindig arra forduljon a villamos amerre a sín, vezet!

Lásstátok mijjek okos ez az Elek! Azt es megírta, csak nem teszem ide, hogy csak egy illatos szivart szívott el azalat, amíg ezt megirá nekem – Zsuzsinak.