Gligorics Teréz  Terus


                                   Szeretett Matyink,

Örömmel olvastam szép hosszú leveled, melyben írtad hogy pakolsz fel a szekérre s útban vagy Elekék felé.
Én még nem ott tartok, mert egy óriási botrány volt a faluban s ez miatt dupla órákat kell tartani, de azért lassan szedegetem a vinnivalókat. Meg aztán mivelhogy asszonynép nem igen akad ott, Zsuzsink inkább a kertben dolgozik, Beuskánk inkább sehol, így előre sütök-főzök amit lehet, ne kelljen Bea sógornőmnek szalonnát enni, mert majd elhízik még jobban. Örömmel láttam milyen szépen feszül rajta az a gyönyörű cigányszoknya amit Zsuzsink vett neki a tavaly. Vagy talán más állap…Jó, jó nem kérdezem. De majd a jó falusi levegő segít rajta, meg a sok egészséges kerti munka. Ő is biztosan szereti, én már alig várom.

De hadd mondjam el a nagy botrányt ami miatt nem tudok még elindulni.
Van a falunkban egy levélhordó, egyszerűen postás Misinek hívja mindenki. A történteket a gyerekektől hallottam az iskolában, habár előbb nem akartam elhinni, mert mindegyik olyan vízfejű, akarom mondani olyan életrevaló mint Te voltál, drága bátyám. A postás Misi mellett van egy tanítónk is, fiatal, erőteljes ember, Mákos Oszkár a neve.
Pénteken nem jött be az Oszkár tanítani, beteget jelentett. Furcsa módon a postás Misi is beteget jelentett, habár ezt csak később tudtuk meg, aznap csak annyit tudtunk, nem volt semmiféle posta.
Mivelhogy egy tanítóval rövidebbek voltunk aznap, hazabocsátottuk a gyerekeket korábban. Jó falusi szokás szerint ahelyett hogy hazamentek volna bejelentkezni hogy “apám, hamarább hazajöttünk, mit tudunk segíteni”, inkább meglógtak pecázni a Begére. Szép késő tavaszi, meleg délután volt. A Bege közepén van egy kissebfajta sziget, eldöntötték kiúsznak odáig, ott jót lehet hancúrozni. Sajnos ugyanez az ötlete volt postás Misinek meg Mákos Oszkárnak is…Olyan pucérok voltak mint a tavaszi fecske költések. A Kotormán péknek a fia már látott ilyet a moziban, s rögtön kapcsolt mi van itt… Visszazavarta a fiúkat a partra, s csak félvállról szólt vissza, no, tanár úr, remélem nem nőtt a falu túl nagyon a szívére…
Estig már az egész falu tudta, ami nem is csoda. Itt faluhelyen gyorsabban terjed a pletyka mint a sárgaság és Isten őrizzen minden embert egy vén boszorka felvágott nyelvétől…
Őszre egy vénasszonyt fogunk keresni tanítani, lehetőleg olyat, aki sem férfit, sem nőt nem szeret. Birka meg nincs a faluban…
Írod Matyikám, hogy drága nejed függönyöket akar varrni Elek új kocsmaablakaira. Elek biztosan fog örülni, legalább is addig amíg rájön hogy nincs olyan szappan ami a bagófüstöt kimossa a csipkefüggönyökből…
Zsuzsinkról hallottál-e valamit? Nekünk nem ír mostanában, biztosan megharagudott valamiért, pedig csak annyit mondtam Marcinak hogy máskor ne a járdára feküdjön le mert még valaki kitöri a nyakát ha elbotlik rajta. Dehát egyes emberek nagyon érzékenyek…
Tudod még mit hallottam? Hogy nejed azt híreszteli, Elek egy címeres gróf! Még ilyet! Hisz már a nagyapja is kocsmáros volt, a dédapja meg hóhér! Micsoda címer???! No, majd én csinálok neki címert. Hahaha! Ráfestetem a Borit…
Jaj, Istenem, mindjárt megjön a Berci s még el sem kezdtem a vacsorát főzni. Apropó, Berci…Mostanában nagyon későn jár haza, talán nem a Túri Idus van megint a dologban? De ezt majd a következő levélben…
Add át üdvözletem drága sógornőmnek is, és a legközelebbi viszontlátásig ölellek,
Szerető húgod Terus