Kardos Beáta     Beuska

                                       Levél a Szalonból

Már itt tartunk, hogy a szalonomban is csak rólam esik szó. Hogy miért? Mert elmondtam nekük, hogy Dugv… valahová, nem is tudom a nevét kimondani, utazunk és egész nyáron nem leszünk itthon. Nem volt elég, hogy kiadtam a munkát, engem, rólam, rajtam csúfolódtak egész nap. Így valahogy:

-         Beuskám, valóban elmentek arra az istenhátamegi faluba?

-         Sajnos, megyünk, Matyi nagyon odavan!

-         De mit csináltok ott egész nyáron át?

-         Építkezik a rokon, neki segít a lelkem.

-         Rokon? Milyen rokona van egy ilyen finom Hölgynek, mint te ott…

-         Báró, azt mondja a Matyi, nemes ember, s nemcsak dolgoznak, hanem összejön az egész család.

-         Báró? Aztán címere van-e?

-         Van, úgy gondolom. Majd lefényképeztetem valakivel – ha van ott egyáltalán

fotográfus -, és feltesszük a Szalonba ősszel. Meglátjátok, hogy jön majd ide az úri nép. Csupa selyemruhákat varrunk, meg színésznők próbálnak egymás után itt minálunk.

-         Mégis mi van a címerben? Mondott valamit a Matyid? Mit ábrázol?

-         Mondott… deeee én arról eddig csak hallottam, de nem tudom milyen, neve is van Bori és tehénnek is hívják…

-         Tehén?

-         Ti láttatok már olyant?

-         Neeemmmm, mi neeeemmmm – de kuncogtak. Amikor kimentem egyre hangosabban nevettek. Valóban, hogy lehet az, hogy nem ismerem a címereket?

Délelőtt történt mindez. Délben értem jött a párom, haza is mentünk. Elmeséltem neki mindent, de egy szót sem szólt csak hümmögött. Gyanús nekem ez a Matyi. Tud valamit, amiről én nem tudok. Most már nagyon várom, hogy megismerjem Eleket.

Matyi, Matyi! Nem mentem volna hozzád, ha nem írod tele versekkel az imakönyvemet. Violin voltam neked, hegedűszóval kísértetted meg a szívem. Azok a versek! Ha elolvasom még ma is összeszorul a szívem, s rögtön azt szeretném, ha az öledben tartanál!

      Csak a sógornék! Az esküvőnkön találkoztam velük. Terust még elviselem, bár nagy a szája és rögtön mondja is, amit kigondolt, bár ne tenné! Zsuzsi! Vele nem fogok kijönni, biztosan tudom. Már a lakodalomba is megszégyenített. Hona alatt hozta Marcibával – aki a drága italos férje -, a libát, tyúkot s velük egy szatyorba, kalapos dobozba rejtett tortát. A barátnőim, amikor meglátták a csupasz nyakú állatokat sikítozva rohantak és azóta is azzal csúfolnak.

       Mindezt elviselem, mert nagyon kíváncsi vagyok a híres Elekre. Egy címert csak találok s felvirágoztatom a Szalonomat.

Pá drágáim, mi indulunk. Daueroltattam, a körmöm is rendben, Matyi összecsomagolt s indulunk a nagy ismeretlenbe.