Gligorics Teréz   Terus

Terus jelentkezik




Berci, Berci, gyere már, egészen elhül a vacsora! No, gyere már közelebb! Mi van, nem mersz? Becsalt az ördög a kocsmába megint ugye? Ne is tagadd, már a sarokról éreztem rajtad a pálinka szagot. Hogy a frász törne ki minden kocsmárost, mit bánják ők ha az ember a nadrágját is elissza! Fő hogy az ő bendőjük tele legyen…
-Kocsmába?! Ki volt a kocsmába te Terus! Ha éppen tudni akarod, a póstán voltam. Igen, a póstán! Ilike kisasszony behívott, hogy levelem van, már jobban mondva neked van leveled a drága Matyi bátyádtól. Na nézd, gondoltam magamban, az a lukasfejű megtanult írni?
-Hagyd már azt a szegény embert, Berci! Van annak elég baja. Miért mindig őt bántjátok? Egész életében harcolni kellett neki mindenért, már az iskolában is így volt. Hát tehetett arról hogy az iskolaszolga pont aznap nem jött dolgozni amikor egy kis tűzzel meg akarták ijeszteni azért a nyakocsapásért amit az oltott mészért kaptak?
S azért a pár leégett padért még nem lett volna szabad kicsapni a gyereket! Tanítani kell, nem büntetni! Én is azt teszem, éjjel-nappal. Azt hiszed velem nem tréfálnak a gyerekek? A múlt héten zsebkendőért nyúltam a táskámba s békát húztam ki belőle. No, csak tudjam meg ki volt! Erős a gyanúm hogy megint a Szőlősi gyerekek…
De Matyiról beszéltünk. Elvette az a kicsapás a kedvét? Nem, persze hogy nem! Az én bátyám sosem adja fel. Elment inasnak, még milyen örömmel ment! Asztalos akart lenni, olyan gyönyörűen faragni hogy párja se legyen a faluban! Mestere odavolt érte, csak szegény már öregecske volt aztán eléggé feledékeny, egyet gondolt, mást mondott. Matyink mái napig is mérget vesz arra, hogy koporsót mondott az Ákos mester, nem faragott ágyat. Persze könnyű az inasra fogni. De még ez sem vette el a kedvét, elment szegény szabóinasnak, sajnos mire belejött volna meghalt a mestere. Azt pletykázták a faluban hogy gutaütést kapott amikor Matyink elszabott egy drága kabátot, de ez csak pletyka volt. Utána Matyink megpróbálta megint az iskolát, ott meg ráfogták hogy tökfejű…Azután utolsó rugásként belebotlott ebbe a fínyásorrú Bea hölgybe. Ez majd aztán kiforgatja belőle azt a kis életkedvet ami még van benne. Óh, nem most mindjárt, Matyinknak egyenlőre tetszik hogy neki naccsága felesége van, de ettől ugyan éhenhal gyorsan-frissen, mert ez a nő aztán nem piszkitja be a festett körmeit sem kerti munkával, sem főzéssel. Órákhosszat ül a fodrásznál, utána meg “jaj, Matyikám, nem most, épp most csináltattam meg a hajam, ugye milyen jól áll?” Hát kinek csináltatta a haját? A Matyinak? Ja, persze…Matyink meg szégyenszemre férfi létére tehenet fej meg főz, mintha az is férfimunka lenne.
-No, add már azt a levelet, hadd lám mit írt Mátyásunk, de már előre félek, valaki megint bántotta. Mindig bántják…

-Berci, Berci, gyere be no! Hát olvasd el ezt a levelet! Képzeld, Matyink nyaralni megy! Igen, nyaralni, azt mondtam nem? Hova? Hát az Átvert Elekhez, a rokonunkhoz!Ugyan Berci, hiszen mondtam már, kocsmája van, saját kocsmája, gazdag ember! Neked is inkább ezt kellett volna, a szabóságban nincs köszönet. Legalább nem vernéd el a pénzed pálinkára. Mi köszönet van abban a szabóságban? Különösen ebben a szegény faluban. Kifordítom-befordítom, mire a hatodik gyerekre kerül az a kabát már azt sem tudni melyik a színe-vissza. Jó, jó, itt a föld meg a gyümölcsös, abból még akad valamicske, de attól még nekem tanítani kell különben nem lesz se cukor, se liszt se pálinka. No, ne búslakodj, öregem, jó uram vagy te, csak kicsit meg kell nevelni néha…
Szóval Matyi megy az Elekhez, mint szakértőt hívták az építkezéshez. Milyen építkezéshez??? Hát a kocsmát újraépíteni! Drága Matyim ügyességének híre egész odáig eljutott, s mivel hogy amúgy is rokon, hát meghívták egy kis pihenésre.
-Te Berci, van egy nagyon jó ötletem! Már jónéhány éve nem láttam Matyit, s a húgom is ott lesz…Igen, a Zsuzsi. Hát istenem egy kicsit parasztos, attól még jó lélek, nem? Elvégre az a fontos. Mi is falun élünk. No jó, nem vagyunk éppen parasztok, de mégiscsak falu…Meghívó? Az meg minek? Hát család vagyunk vagy mi! Különben is ott van még nagyapám háza, hacsak Marcibá el nem itta az árát, aztán ott megleszünk. Hátha el tudjuk Arankát is csalni. Hogy-hogy melyik Arankát? Hát azt amelyikre meresztgeted a szemeid állandóan! No, csak ne tagadd, láttam…Nos? Mit szólsz?

Levél Matyinkhoz

Drága Matyi bátyám,
Örömmel olvastuk leveled, főleg annak örültünk, hogy valaki végre felismeri és megbecsüli óriási tehetséged. Jó ember lehet az Elek, habár őszintén megmondva fogalmam se nincs hogy miféleképpen rokon, de ez most nem is fontos.
Drága Bátyám, van egy nagy meglepetésem számodra, Bercivel úgy dönöttük mi is eljövünk s ha lehet Arankát meg Zsuzsit is odarendezzük. Dorongvár elég nagy falu, biztosan nem fogunk unatkozni.
Nagyon szeretném látni aranyos kis nejedet is, de gondolom ilyen kis faluan unalmas lenne neki az élet, azután frizér meg pipere se nincsen, talán legjobb lenne ha otthon hagynád. Gondolom ott nem unatkozna, azt hallotam az Eduárd festőművész aki az aratókat jött megfesteni nagyon a szivére varrta Beácska szőke fürtjeit…
Tehát a legközelebbi viszontlátásig,
Maradok a legnagyobb szeretettel,
Húgod Terus

Kelt Duruzsházon, az Istennek egy tűrhetetlen évében…