114. fejezet Utószó
2007.04.08. 17:48
UTÓSZÓ
Latrens márki vagy ahogy itt nevezték az utóbbi időben, az újvilágban Szürke Farkas már hetekkel ezelőtt megérezte a baj eljöttét. Ezért sem siettette az esküvőt sem, mert a túlvilágról a Nagy Monitou jelezte felé , hogy magához szólítja csak még az időpont volt kétséges. Ez így volt megírva a Nagy Szellemkönyvben , Szarvaska és Szürke Farkas együtt leli halálát és távoznak az örök vadászmezőkre. A fiatalok egy új kor hajnalára viradtak és ki ki a maga sorsát követve a keleti parttól a nyugati partig vagy le délre került és az élete alakult, ahogy alakult sok- sok nemzetttség alatt. Közben háborúk és békés idők váltották egymást. A városssá duzzadt a falu a maga előnyei mellett hátrányaival együtt. Az ő életük már sokkal kalandosabb és nem tükrözi az ember és a természet gyönyörű kapcsolatát a létért folytatott harc mindennapjait ami sokkal szebb volt a maga nehézségei ellenére, mint az eljövendő korok küzdelmei a fennmaradásért. Köszönet a novelláskönyv szereplőinek és egyben íróinak a sok fáradságért , hogy létre jöhetett egy úgy érzem érdekesnek mondható mű . Játékosan és némely helyen írónikusan adva kórrajzot az emberi kapcsolatokról és az ember és a természet viszonyáról.
Gligorics Teréz-à Liliom, Gyöngy, Maris Verzár Évaà Zarver grófnő, Aranyszarvas… Kardos Beátaà Mosolygó Szem Oberhauser Csabaà McOld Pápay Arankaà Ezüst Haj Tumpeck Györgyà Beka Maszong Józsefà Latrens márki, Szürke Farkas... és még sokan mások…
Az Úr 1799. évének júniusa.
Befejezve 2007.április hó 08.
|