Maszong József                          Matyi pletykál, mer szokott
                                                              Beszélő levelek


Nem vagyok egy pletykás fajta, de valamit azért el kell mondani a családról, mert fene nagy família a miénk. Az öregünk Istenbe megboldogult, jegyző volt a szülőfalunkban Pókerháton. Nagytörvényű ember hírében állt és ezt ugyancsak gyakorolta otthon is. Szegény lányok is ennek isszák a levét. Mamust az Isten nyugosztalja biztos a mennyországba került, mert amit értünk elszenvedett ettől a vén morgóstól, biztos jóváírják neki. Egy kicsit azért ráütök, mert maradt a morgásból vissza valamennyi. Velem nehezebb dolga volt , mint a lányokkal, mert őket beparancsolta  a városi internátusba és tetszett ha nem szenteskedőt szánt belőlük. Zsuzsimat a felsővárosi evangélikus paphoz akarta adni. Csakhogy ő ennél bővebb vérű lévén egy gazdálkodóba volt szerelmes és vele megszökött s csak az öreg halála után költözött vissza a faluba , Pókerhátra. Terusomrul majd később. Azért számomra ennek a városi tanulásnak volt egy pozitívuma is, mert a feleségem így ismertem meg, ha nem is egy osztályba , de egy iskolába jártak. Beusom azt hiszem kettővel alatta járt. Az én kis asszonykám még mellé kitanulta legnagyobb örömömre a fehérnemű varrást. Így aztán hozzánk a kisbögyűtől a nagybögyűig mindenféle menyecske járt. Legnagyobb bánatomra mindig akkor kellett neki valami a fűszerestől, mert mindig mondta, te Matyi kiverem a szemed ha elriasztod a kuncsaftokat ! Pedig addig tettem a szépet az orvos asszisztensének, hogy kiírta szemjavítónak a nézelődést a próbán., vagy még méret vételnél tudta volna szaktudásom kamatoztatni. Pedig ő aztán tudja gyakorlatból, hogy milyen érzéssel veszek méretet.
Kicsit elkanyarodtam a Pókerháti pletykától, mert az hírlik ezt Zsuzsitól tudom, ő pedig egy megbízható hírforrás, hogy a vörös Bélát  a postásukat elütötte az autó, és a faluba a sok kis vöröshajú lurkót mind neki jegyzik vagy legalább is a közreműködést. Az is hírlik, hogy némely helyen az alapokat rakta le, máshol meg a fülit szegte be a porontynak oszt olyan fájintós kis vörös lurkók lettek , hogy éccaka megy előtted bevilágítja az udvart oszt nyugodtan mehecc a klotyóra, nem esől bele.
     Az történt ugyanis, hogy nem volt ideje rendesen kézbesíteni, mert hazaért az embőr és a kutyával egyetemben futásra kényszeríttették Bélát, aki nadrágját és nagy bőrtáskáját maga után húzva rohant át az úton menedéket keresve, de pont akkor száguldott át a főutcán egy kocsi és kivasalta szegényt. Erre mondta Zsuzsim, hogy a falu saját halottjának tekinti. Így már értem miért ! A férfinép legnagyobb bánatára az új sokkal fiatalabb és délcegebb, mint írja a tesóm. Nálunk is az szó járja, hogy Vili némely helyen besegít a faluban. Addig ez nem is érdekel, míg nálunk csak a borítékra rak pecsétet. A levélből valósággal sütött a rejtett bujaság mikor az új postás részhez jutottunk az olvasásban. Bea meg is jegyezte Zsuzsid egyszer elkapja egy fordulóra. Á dehogy félreérted te ezt, de amúgy tudtam, hogy percre fogyjon ki az éberség már el van kapva a grabanca, oszt nem győz pöcsétölni.
Most megyek ki a jószágokat ellátni aztán majd folytatjuk a beszélgetést. Nagyon sok pletykám van, mert azért az ajtón keresztül sokat hallok és sokszor hangosan vihognak a felszarvazottakon. Csak hűséget fogadtam , vakságot nem. Tudtam, hogy a kíváncsiságom előbb vagy utóbb bajba hoz. A minap is a fülem oda tapasztottam a kulcsnyílásához, mert nagyon seppegve beszéltek a szobában és az asszonykám legnagyobb bánatomra a legjobb résznél , mikor a zaftosabb dogokra került a szó, feltépte az ajtó és vele együtt a cimpám is majdnem repült ha nem vetődök utána. Először döbbent csend , s látva, hogy a mókásnak nem nevezhető helyzeten kívül nincs más, Beusom felcsattant.
- Mátyás kend már megint hallgatózott ! ez így nem megy tovább… megszüntetem itthon a próbákat, csak a Szalonomban fogadom a kuncsaftokat. Mindig urizál mikor mérges, kend, meg maga, nem értem ezt , de az ágyba csak Matykó, meg Matyikutyi. Ki érti ezt?
Visszatérve a szalonhoz, még hogy Dugványpusztai rékli szalon. Hagy ne minősítsem az úgynevezett  „ Gyógycentrumot”! - tuggyák mibül áll !, nem-e ?  - először is ott a Beusom mellfékbótja, aztán mellette a barátnője kozmetika meg fodrász szalonja... ü is városi a lelkem, tőle ered a szalon név, közvetlen mellettük az orvosi rendelő. Vélök szembe meg a kocsma a másik házba, meg az ami egy nagygazda végháza vót az a temetkezési vállalkozó meg a lánya a virágos vállalkozása. Még hogy kozmetika ,- valamikó ott vót a bordély, oszt vagy elmúlt a pattanás vagy több lett, de legalább megpróbálta az ember. Hát ez a Dugványpusztai Gyógycentrum. Jaj nagyon nehéz néköm, mer falusi léttömre azt a nyakatekert városi nyelvet beszélni, mer Beusom olyan finom nőszemély, hogy mindig aszonygya, hogy a hideg ahogy fut a hátán a kis bakancsocskák kikezdik a finom bőrit. Had pletyizzek, mi történt minap , épp a temetkezési vállalkozó felesége a kozmetikusnál afektált, mert tudott a Dagatt Julis, az arcán kilónyi uborka pakolás, - nem sok az mer olyan nagy pofája van neki, hogy egy normális paraszttenyér se fogja be ..- hazatelefonált a mobilján az urának Földelő Jenőnek.
 – ekképpen folyt le a beszélgetés,
- Halló Jenő te vagy az ?
- az ! – miért kire számítottál ?
- egyébként új vendégünk van ! – Juliskám ! ez kicsit túlzás a Julis jobban illik rá.
- jól van Jenő ültesd le nemsoká hazaérek !
- én lefektettem, mer nem tud ülni..
- nem tud ülni ? milyen vendég az Jenő ?
(villámként csapott belé a felismerés, lóvá tették ) ,
- te jó ég ! – ordított fel Dagatt Julis !  , hogy az uborka repült szanaszét ezt a tréfát még megkeserülöd Jenő !! Oda  a drága pakolásom ! Bár megjegyzendő szebb akkor sem lett volna ha még gyökeret ereszt rajta az uborka addig marad rajta.


Dugványpuszta, kelt ma, mint a kalács.

Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.