Oberhauser Csaba

                                    Egy tatarozás csendes hétköznapjai

                                                    Beszélő levelek   
 

Egy verőfényes nap, nagy felbolydulás zsivajára ébredtek a környékbeli házak lakói reggeli szundikálásukból.
A Korcsma az Elekhez nevű, helyi kultúrmissziót betöltő  intézmény tája felől jött a lárma.
Rögtön tudni vélte néhány korán kelő benfentes önjelölt:
- Na, biztos kirabolták az Elekünket!
El is indult néhány szalonképes öltözetű lelkes egyén, hogy a saját szemével győződjön meg a tényről,amit persze már régen megjósoltak - vagy az is lehet, hogy csak vágyálmaikat vélték valóra válni.

 A nevezett népintézmény elé érve nagy volt a csalódottság, mert néhány dühös atyafin kívül, csak az
ajtón gubbasztó érintetlen ráccsal és egy darab kartonra firkantott üzenettel kellett szembesülniük:
Valaki, az elől állók közül hangosan olvasta, hogy akik hátrébb állnak, azok is értesülhessenek a dolgok állásáról:

- A korcsma tartozás,  - akarom mondani javította ki felolvasását a az önjelölt kisbíró -

a korcsma tatarozás miatt bizonytalan ideig zárva tart.

Aláírás: Átvert Elek, korcsma tulajdonos.

Néhányan anyáztak egy kicsit, és volt aki eszközhasználatot helyezett kilátásba, ha nem tér jobb belátásra  kedvenc korcsmárosuk. Kezdett lincshangulat eluralkodni az alkalmi társuláson.
Valaki odáig merészkedett, hogy tapintatosan elkezdte a vasrácsot rugdosni.

 Na erre ébredtem én fel.
Kimentem és kinyitottam a bejárati ajtót, de óvatosságból a rácsot még nem lakatoltam ki.
Soha nem lehet tudni...mindenesetre a kezemügyébe eső - előző estéről ottmaradt lábáztatóvízet kizúdítottam a
rácson keresztül. Ha a lábamnak jó volt, fáintosan lehűtötte a duzzanatot, nekik sem árthat, még ha másnapos is.
Éjszaka még csak jobban lehült.
Prüszkölve hátrébb araszoltak és tényleg, kissé megnyugodni látszottak a hangadók.
- Na ne izéjen má Elekbá, tényleg nem akar kinyitni? Hogy-hogy zárva akar maradni?
- Oszt akkó mi a francot igyunk?
Így ahogy kérdezik tényleg, nem igen emlékszem én sem, de talán a brancsban sincs olyan ember
aki visszaemlékezne arra, hogy a kocsma bezárt volna rövidebb-hosszabb időre. Pedig akadt köztük olyan korú is, akinek háborús kitüntetése volt otthon a sifonérban.
- Emberek - kezdtem a mundér becsületét mentegetni - ércsétek meg! Beléptünk az EU-ba, nem lehet szedett-vedett lebujt üzemeltetni. Meg kell felelni az elvárásoknak, EU komfortos korcsmát kell csinálni.
Pár hét, aztán jöhettek szabvány szerint lerészegedni. Ahogy az EU-ban dívik.
Apropó, nincs valakinek pár hatméteres 2"-os pallója...kőcsönbe csak, ha már nem kell visszakapná.
Alkudozni kezdet a népek:
- Én adok tíz szálat, de reggel, jövök, meg délután is egy kis nyakolajért.
- Jó, nem bánom, a hátsó traktusba gyere, aszt majd megolgyuk.
- Na várjatok csak!  Aztán az én deszkám má nem is jó neked? szegezte nekem a kérdést a Putyi.
- Jó van Putykó, csak ne a virágoskertbe dobáld le! Hány darab?
- A rossebb tuggya, elhoztam mind a raktárból! Kérdezd a raktárost.
Nagy röhögés tört ki a körülállók között.
- Na te aztán nagy hüje vagy Putyi, csak azért lopsz, hogy ne legyen üres a padlásod? Mér nem hordod meg főddel?

 Láttam, hogy lanyhul a lincshangulat, hát kinyitottam a rácsot is
Hogy ilyen jól kezdtek alakulni a dolgok, elhatároztam összetrombitálom a rokonságot.
Számbaveszem kire lehet számítani ebben a kaláka munkában:
- Itt van mindjárt a Mátyás - na nem a király - hanem kedvenc unokaöcsém, aki anyai ágon rokon.
Valami iparosféle lehet, mert eldicsekszik olykor, munka közben szerzett sérüléseivel. De az is lehet, hogy összekeverem valaki mással. Mindenesetre tájékoztatom a dolgokról, azután majd meglátjuk, tényleg olyan nagy májsztró, mint a híre.
Meg írok még a húgának, az olyan dógos fehérnép, meg ügyes is. Azt mondják. Meg hát a Dorongvári levegő, neki sem fog ártani.
- Ki ne felejtsem Arankát, ő aztán tényleg nagyon ért a házfelújításhoz, vótam már nála a jó mútkorába. na az a ház! Az igen! Kézzel pingált minden fal. Ha azt itt megcsinálja, seggre űlnek az Únióba, az szent.

- Na a feneessen a jó dógukba ezeknek odakint, mit lármáznak olyan cefetül? Biztos elfelejtettem kinyitni a hátsó traktust.
- Jó van má! Megyek, csak ne acsarkodjatok a mindeneteket!
Na nézzék meg, én töröm magam, ezek a népek meg csak mulatoznak:

Na csak mulatozzatok, én elugrok a postáskisszanyhoz, feladom ezt a két levelet - Matyi majd megírja a húgának mi a tényállás - így én megspórolok egy posta költséget.


Átvert Elek