111. fejezet

                                                 Furcsa beteglátogatás


- ha az időt jól érzékelem akkor az ötödik napja fekszem a cheyen barátaink kuruzsló sátrában és élvezem vendégszeretetüket. A gyógyító asszonyok kitartóan és felváltva mormolják az ősi varázsszövegeket és a Nagy Medicinus totemoszlopánál a füstölőt nem hagyják kialudni. Kedvesem teájával gyógyít, amely lassan visszahozza régi erőmet. Közben az Esti Füst Hír és Hajnali Kukorék megjelenő számait olvasva , aggasztó hírek jutottak el hozzánk. a VulgFartban zajló eseményekről. Tűleveli Béka a leendő apósom azt terjeszti rólam, hogy lábszagú mokaszinből csináltam a pipadohányt, amelyet ajándékba vittem barátainknak. Ez galád rágalom, mert tudom a „sárga kavicsra” fáj a foga, de bele is törik neki. Még azt sem átalják, hogy volt kedves feleségem Gyöngyi szellemét megidézve kinyíranduszt szervezzenek és az ő szelleme mögé bújjanak a felelősség elől. No ebből nem eszik egyik sem. Szarvaska gyanús csendben van, ami a pergő eseményeket illeti vagy boldog és tervezget, vagy a rosszabbik esetben férjével szövetkezik és ő tüzeli a mindutalan támadásra. Ma délelőtt meglepetésben volt részem, épp reggeli „lándzsásútifű” teámat kortyolgattam és hozzá „ vándorbuzogány „ gumós termését ropogtattam, mikor megjelent a sátor bejáratánál Fergeteg Fart és Gügye Rügy. Az előbbi szeretett anyósom unokaöccse és a kissé csúszós kumlungú felesége. Na gondoltam itt az első követe a  kinyírandusz  projetknek. Mert ez a Fergeteg, aki nem tudná nevét a gyilkos erejű alfarhangjáról kapta, ami a babevő nemzetségben igen előkelő a The Killer kitüntetés birtokosa is. A két látogatóm széles mosollyal üdvözölt és hogy létem felől érdeklődött, ami jelen esetben természetes dolog, csak nem tőlük, mert mögöttük az ármányt sejtettem. Tehát a köszönetem kifejezésével együtt megkértem, hogy a mosolyát kicsit szűkitse nehogy vele párhuzamosan más is megnyíljon és akkor a lábadozásomnak egy időre vége. Fergeteg biztosított afelől, hogy a kenuba otthon csak bababszintes állapotban engedte a segéd varázsló. Látom azért van otthon aki nem ellenség.
Habár ahogy most itt van a látogatóm, írok egy pár sort após uramnak és kedvesemnek is eleget teszek, már ami a békülést illeti. Ez két gügye úgy sem tud olvasni a levelet külön tiszteletben fogják tartani, mert misztikus jelentőséget nyilvánítanak neki.

Így a levél :

Tisztelt Béka úr!

Lánya a szépséges Mosolygó Szem kérésére felkérem önt, hogy fogadja a felajánlott béke jobbom az ön béka jobbjába. Ígérem, hogy személyesen járok el a Lenyúllak hivatalnál, hogy az ön részére , címét s rangját megilletően ( mert, hogy végül is egy Márki veje lehet) igazi „ halványbikafingoncserzett bölénybőr” nemesi levelet kapjon. Arra már nem is merem megkérni, vagy mégis, hogy hangszerelje a „Tarkabab pendíti hárfám” és a „ Juliskababból kötöttem én csokrot néked” c. számokat. A szövegkönyvét időben az ön rendelkezésére bocsátom. Maradok tisztelettel:
kmf. Márki de Latrens  alias Lupus Mágikusz Ordasus