Tumpeck György ( Béka )

                            Békepipa használt mokaszinból

Úgy gondoltam, hogy nem szólok bele lányom készülő nászába, de nem tudom magam tovább türtőztetni.

A göthös Varázsló megint felbosszantott. Persze, hogy megátkoztam és persze, hogy napokig nem volt magánál. Amikor utoljára fennjártam a Natawassaga river bejáratánál, az öreg Inuit főnök mindenféle varázsszerekkel látott el. És hirtelen egy gyorstalpaló tanfolyamot is végeztem átkozódásból. Erről nem tudott Ordaska, de most ráfázik. Olyan nyavalyát zúdítok rá, amitől úgy fog kinézni, mint egy háromlábú hintaszék gobelindíszítéssel. Még, hogy a lányomat! Badar beszéd.

Az Úgyis Lenyúllak hivatal előtt kígyózó sorokat, az aranyér a medvecsapáson felkiáltással megtizedelem. Ki tud ellenállni a megtestesült sárga gonoszságnak, amit a Nagy Manitu pusztán a fehér emberek bosszantására rejtett a hegyekbe. Ordas felpakolt mindent és málháslovakkal együtt lelépett, lehet, hogy vissza sem jön.

Lányom okos kislány - lehet hogy át is keresztelem - az első adandó alkalommal megszökik a varázslatomtól legyöngült varázsló mellől.

A szerencsétlen Ordas, pipadohánnyal akarja megvesztegetni a szomszéd törzseket, nem tudván, hogy azok apróra szeletelt, használt mokaszinból készítik a békepipához való tölteléket. Ki nem állhatják a dohányszagot. Na mindegy, erre majd rájön.

Ez a varázsló, ez nem tudom, mit képzel magáról! Felkeresi az összes indián törzset, csak azért, mert azt hiszi, hogy hozzáadom a lányom. Pimaszság, de majd végez vele a sárgaság. Vagy valami más nyavalya.