Fényes lagzi Vulg Fartban
                                                             I. rész.


Végre a zord telet legyőzte a tavasz és a hó amely bezárt bennünket a tipinkbe és megbénította az életet csak a magasabb helyeken maradt meg és csillogott ha rávetődött a nap,- de már egyre szürkésebb, piszkosabb foltok voltak.
Szépséges mátkámmal amint egybekeltünk a tiszteletes előtt, kettesben egy rövid kirándulást tettünk az örömoduban, de biztosíthatok minden rosszmájú irigyemet, hogy ez csak a ritus miatt kellett az igazi a lagzi után jöhet csak. Erre a rövid időre Ezüsthajnál voltak a gyerekek, akit szegényt a Mami megitatott valami kotyvalékkal és víziói támadtak, azt képzelte, hogy otthon jár és Don Kartofely és Don Ottokárius társaságában van. Ja és , hogy  enyhén csúnyácska nővérét Donna Ragyaizabellt megtámadta valami kór. Történt is, mint kiderül, hogy szegény anyósom ( továbbiakban) a „Mami” hiányos gyógyfű tudása következtében a tőlem elorozott patikában nem ismervén ki magát összekeverte a dolgokat és az „ ürgyürüfütty durrogh med.” örleményt összekeverte „ a hallucinus repköd „ porral. Ebből lett aztán a nagy vircsaft a kedves segítőnk és támogatónk Ezüsthaj nem mert napokig az emberek elé menni, mert ahányat lépett mindig, mintha gally reccsent volna alatta. Ezt tőle tudtam meg, mikor hazajöttünk és pironkodva mesélte, hogy a Mami mennyire mellényúlt. Igen ez a piálás eredménye vagy a kései unga-unga utóhatása? – nem tudom de elég kellemetlen az bizony.
- Ó hát tudom mire vagytok kíváncsiak…! – az örömodu részletekre, hogy ne beszéljek ennyit mellé, persze az a piszkos fantázia. Mert ti bizonyára nem hallottatok a plátói szerelemről ..- na ugye? pedig ez van. Kedvesemmel azon kívül, hogy sokat és kimerítően csókolódzunk még plátóin is csináljuk, nem platón ! – Te kis irigy szőrszálhasógató ! – hogy ki az ? hát mostoha apósom  Brekeghy de Whyski . Azt beszélik, hogy az esküvői szertartás hallatára oly mértékben elővette az ital utáni vágy, hogy neje Brekeghyné de Szarvaska hiába verte le a fél oldalát a hólapáttal ő akkor is ivott…mit ivott vedelt. És azt kiabálta „ nem élem túúúúúl” igen , mert a vejével nem vívhat csatát, pedig szerette volna fitogtatni erejét csakhogy az ész túljárt a tervein.
- visszatérve az örömoduhoz, - hát az úgy volt, hogy egy hétre való elemózsiát becsomagolva elhúzódtunk, mert ennek az odúnak az a tulajdonsága, hogy a legkevesebb napfényt is raktározza és itt mindig nyár van. Úgyhogy teljesen ruha nélkül lehet lenni. Azt a szépséget amivel megáldotta a természet ifjú mátkám csak legekben lehet kifejezni. A fantáziára bízom a további intim részleteket, mert ez a kettőnk titka. Beeeeee !
Visszatérve Vulg Fartba ezek a hírek fogadtak, de eltörpültek a Nagy Menyegző előkészületei mellett. Először is a Nagy Főnöki Tanácsnak meg kell szövegezni a forgatókönyvet majd ezt követően a még falunkban tartózkodó tiszteletesnek ( aki nem sokáig lesz már itt ) háromszor kell kihirdetni a Nagy Totemnél , hogy a kézfogó megtörtént és a Nagy Monitou áldását adta. Ez némi zavart keltett a tiszteletes fejében, de közölték vele, hogy erre így hívják, - így megnyugodott. Ráadásul mindezt az ősi ritusnak megfelelően a világgá kiabálom oszlopra egy nagy szarvasbőrt az ősi jelekkel telerajzolva kifeszítettek, amely a nagy esemény minden publikus részét hírül adta. Jelentősége még abban volt ennek és praktikuma, hogy a harmadik kihírdetést követően folyamatosan lehet a nászajándékot letenni elé és az erre szakosodott bizottság a Szürke Lupus udvarházba szállítja. Tehát akkor a kihirdetés.