Kardos Beáta    ( Szürke Mosolygó Szem )

Gyónás

Ah, hogy reszkettem! Ordasom valóban sokat volt a Főnökök tipijében, s miután ők kijöttek, a távolból jött tiszteletessel még tovább tartott megbeszélése. Anyám szerint most gyón. Gyónja a sok elkövetett bűnét, s szerinte ne is várjuk, hogy hamarosan előkerül. Aztán megnyílt a sátor, s kilépett magabiztosan Szürke Farkas. Körülnézett győzedelmesen, mire anyám:
- Látod lányom, mit tesz, ha valaki
megszabadul lelkének gyötrelmeitől, mert akármilyen Ordas is, de lelke az van, s kísért, amíg csak él. – Én meg csak néztem csillogó tekintetét, s amikor rámnézett, felém közeledett, nyújtotta kezét, nem tudtam hová, merre vezet.
- Kincsem, megbeszéltem a tiszteletes
úrral, hogy most nyomban összead bennünket, hogy legyünk egymás szerető társai, nevelői az én két árvámnak. – Majd leesett anyám álla a meglepetéstől, de Ordaskám folytatta – Egy kérésem van csak hozzád, vedd fel a legcsinosabb bőrszoknyádat, hogy szépséged teljében lássalak az oltár előtt, amit mi már el is készítettünk.
- Olyan hiányos öltözetben a tiszteletes
előtt? – anyám mérgesen kiáltott fel – Miért ennyire sürgős, nem tudtok várni nyárig, amikor melegen süt a nap, és a falu apraja-nagyja ott lehet a szertartáson?
- Drága mama – szólalt meg jövendőbelim
mézédes hangon -, ott lesznek, ez csak az egyházi szertartás, a törzsbélit, majd nyáron tartjuk meg, addig vadászok szarvasra, s lesz akkora lakoma, hogy félre áll Béka após szája az örömtől. Te pedig Szemecském siess nagyon, mert van még meglepetésem a számodra. – Én szívdobogva szaladtam be tipimbe, a legaranyosabb szoknyámat vettem fel, mokaszinomat a télit, mert azért a nagy hóban csak azzal közlekedhettem, egyébként meg határozottan jól mutatott a rövid kis szoknyámmal. Hajamat kiengedtem s nyári, szárított virággal megtűzdeltem, nyakamba vettem amulettemet s már nyílott is a tipi. Ordaska nagy, kerek szemekkel nézett rám, majd meleg bundájába burkolt, ölbe vett és meg sem állt, csak amikor már a tiszteletes által eszkábált oltár előtt voltunk. Anyám valahonnan előkerítette apámat, a gyerekek is mellettünk álltak, s a legnagyobb meglepetésemre ott volt Aya az én kedves jó barátnőm, aki úgy szeretett, mint saját lányát, A szertartás nem tartott sokat, a pap összeadott bennünket, úgy mintha Bécsben lettünk volna, bármelyik katedrálisban.
Boldogan öleltük át egymást és most valóban meglepődtem, mert így szólt Szürke Farkas:
- Kedves nejem Szürke Mosolygó Szem,
most, hogy ne érezd magad a vadonba nászútra megyünk.
- Hová – kérdeztem ijedte?
- Ne félj, ha emlékszel még rá, vár
bennünket az Öröm Odú, ahol mindig meleg van a földböl feltörő víztől, és moha ágyunk puhább, mint valaha is volt. Aya és a gyerekek velünk jönnek. Drága barátnőd megígérte, hogy vigyáz rájuk a kincses barlangban. Játszanak a drágakövekkel, amelyek csillogásánál csak a te szemed szebb, fürdenek a finom meleg vízben, s esszük az ott termett finom gyümölcsöket.
- S mama?
- Sajnos ő itt marad, de megígérem,
hogyha visszajöttünk a mi házunk mellé építek nekik is egy szép, takaros házat, hogy ne érezd hiányát, sem anyádnak, sem apádnak. Aya is ígéretet tett, hogy mindig velünk él, én ellátom gyógyfüvekkel, élelemmel, soha nem lesz gondja semmire, amiért ily kegyes volt hozzánk, a nehéz és boldog óráinkban.

Ez volt esküvőm napja. Nagyon boldog vagyok, hogy végre annyi viszontagság után most már tudom, hol a helyem. Remélem, hogy megajándékozom kedves szüleimet nagyon sok unokával és szeretettel.