108. fejezet

                                                   Felfordulás és riadalom



Még igencsak próbálgatja a fogát az idő, mert nem hogy enyhülne a hideg, de még jobban rázendített. A hegyek felől süvítve fúj szél és általában ez mindig tartós hideget jelent. Pont a legjobbkor jelezték a hittérítők jövetelét is. Látva a nagy készülődést kiálltam a tipim elé és ahogy a kedvesem meglátott oda ugratott lovával.
- Kedves Ordasom, kicsi Szürkém,- mennem kell a hittérítők elé a harcosokkal és ha megjövünk és elszállásoltuk őket akkor majd átjövök hozzád egy kis beszédre.
- jó Kedves Szemecském csillagom- válaszoltam neki, tipim a tied is, pihenő bőreim a Te kényelmedre is vannak,- várlak szeretettel. A dakotáknak már egyébként jeleztem, hogy idegenek jönnek erre ne tartóztassák fel őket. Nyugodtan menjetek. Kíváncsi vagyok a hittérítő mekkora szemeket mereszt ha meglátja ebben a testhez simuló őzbőr szerelésben és tiszteletemre készített „Szürke Farkas” prémkabátban, szavamra mondom felettébb szép látvány.
- szememmel sokáig követtem míg csak nem veszett bele horizontba ahol a fehér és szürke találkozik. A nagy erdőt megkerülve vágtattak el, azért megkerülve , mert most igazán nincs idejük a vadakkal viaskodni, amelyek most a roppant hideg miatt még agresszívabban támadnak , - igen  az ösztönök dolgoznak, az élelemszerzés. Sejtem, hogy kedvesem nemcsak hozzám bújni akar ha megjönnek hanem ezt a hittérítő és apáca kérdést megoldását megbeszélni. Bekát meg Szarvasanyót , leendő anyósom napok óta nem láttam. Épp teliholdkor hoztak neki fiatal harcosok valami irdatlan nagy ládát és azóta ki sem mozdulnak. Akik közelebbről látták azt mondják, hogy valami fura papírféle volt benne, de mintha csörgött volna is egy kicsit. Szerintem könyvek közé rejtett ital volt benne, mert nyíltan már nem lehet nekik inni Üvöltő Bölény a törzsfőnöki őzbőr-körlevelében kihirdette, hogy akit rajtakapnak italozáson annak nyilvánosan meztelenül kell mezítláb csúszkálni a folyó jegén és mindenki megdobálhatja hóval, még a gyerekek is.
Várnám már nagyon Fürge Csigát, hogy hozza a házassági engedélyt a Varázsló Szövetségből. Közben , hogy jeleztem a dakota főnöknek az idegenek látogatását, váratlanul betoppant hozzám két vezető harcosa társaságában. Először nagyon meglepődtem jöttükön, ezt bizonyára látta is rajtam, mert azonnal kimentette magát és kérte , hogy tudjam be a fia elvesztésén érzett nagy bánatának. Hasonló helyzetben én is így tennék mondtam neki, mert most az én szemem is megtelt könnyel egy pillanatra, amit neki nem lehet látni, kifele csak annyit mondtam,- tudom és ismerem bánatod Nagy dakota főnök Csüngő Csikk, mert én két asszony kísértem át az örök vadászmezőkre és mindkettő itt kísért azóta is szüntelen. Sokszor reggel olyan fájdalmakkal ébredek mint aki jól megrugdostak….
- elővettem a megtöltött békepipát s azt meggyújtva átnyújtottam vendégeimnek s megkérdeztem,
- no de hadd halljam jöveteled célját.. Ó Nagy Csüngő Csikk !
- uff, Nagy Varázsló Szürke Farkas, tudom hogy leendő jövőbelid Mosolygó Szem , aki fiam mátkája lett volna, ma el lovagolt az idegenekért a városba Old NyúTorkba !,- az lenne népem és az én kérésem, hogy járj közben Üvöltő Bölénynél a Nagy Tanácsban, hogy májusig legalább nálunk legyenek és minket vigasztaljanak előbb és arra az új dologra tanítsák meg a népem. uff szóltam !
- uff, Ó Nagy Csüngő Csikk dakoták főnöke, számomra kérésed parancs, nem felejtjük el népednek a sok segítséget és testvéri szeretetet amit irányunkba tápláltok minden területen.
Többször körbejárt a pipa s nagyokat szippantva és ugyanakkorákat hallgatva elfogyasztottuk a finom illatú dohányt. Majd ahogy jöttek, talán még nagyobb barátsággal távoztak vendégeim akiket biztosítottam közben járásomról mivel azt hiszem kedvesem is ezt akarta sugallani nekem mielőtt lóra pattant. Majd estére megerősít ebben engem.
Már későre járt mikor a kutyák éktelen nagy ugatására lettem figyelmes, ( ugyanis az esti szellemidézéshez készülődtem) mikor kinn nagy lárma kíséretében megjöttek az idegenek élükön Mosolygó Szem. Egyenesen a tipijükhöz vezette őket. Nem telt el sok idő és a papuci Beka nem valami irodalmi stílusban jött ki onnan. És ha jól láttam repült utána hólapát is szerelmetes felesége kedvessége által, azt hajtogatta „ az ősi törvény megillet a morgusz mormolandusz” igen kiabált a Mama , meg a hátadon a lapátusszal.

Már erősen besötétedett mikor átjött Szemecske hozzám és lehuppant fáradtan mellém a medvebőr pihenőre. Nevetve mesélt, - képzeld nem akartak az apácák szőröset engedni a lábuk közé!!!- nagyon értetlenül nézhettem rá , mert így folytatta nevetve, nem olyat Teee !
- hanem a lovat. Mire megértettem velük, hogy itt ez a közlekedés és vagy így vagy úgy elfogadják mert vagy a hideg vagy a vadak falják fel őket. Ez hatott rájuk, mert a félig is de felültek a harcosok mögé a lóra.
Szegény Beka most aztán kerülgetheti az apácákat és a hittérítőt. No nem sokáig örülhettem a más bajának, mert kedvesem közölte velem, hogy az apácák ha megmelegszenek ragaszkodnak hozzá, hogy máshol aludjanak , mert Bekap apucitól félnek..
- tudod arra gondoltam és huncutul kacsintott, hogy te Szürkém, mert meséltem nekik, hogy milyen rendes vagy befogadod őket és mivel Te vagy a varázsló el is szállásolod őket. Nálad biztonságban lesz szűzi fogadalmuk, amit kétlek ugyan , hogy itt sokáig megtartanak..
Segítek a hátsó tipiben helyet csinálni az alváshoz, mert ha felmelegedtek anyám teájától akkor ők lefekszenek hiszen kimerítő nap áll mögöttük.
- Szürkém , most el is megyek haza , mert bizonyára szükség van rám, de átkísérem őket és még egy kicsit beszélgethetünk halkan, hogy ne zavarjuk a vendégeket.
- jó kedvesem rendben, majd elmondom mit beszéltünk majdnem apósoddal Csüngő Csikkel a nagy dakota főnökkel. Hoztak új bőröket is , így nem lesz nehéz fekhelyet csinálnunk az apácáknak.
Úgy érzem menni fog a dolog és Üvöltő Bölény szívesen elengedi a hittérítőket a dakotákhoz, mert ahogy már kinyilvánította egyszer nekem a véleményét,- hát az nem igen volt hízelgő rájuk nézve. No de ne menjünk a dolgok elébe, mindennek meg van a maga ideje és sora. Jöjjenek az apácák, remélem a durrogástól nem lesz bajuk…