Kardos Beáta ( Mosolygó Szem )


                                                   Vendégeink

Ah, micsoda hideg van! Szerencsére a lányoknak a mami finom bundácskákat varrt, nem fáznak meg. Csak nekem nincs, amit felvehetnék magamra! Pedig ma érkeznek az apácák a tiszteletessel együtt. Jaj, most mi lesz? Felborul a rend, minek kellenek ide, majd szólok Kedvesemnek, hogy találjon ki valamit, küldje át őket a szomszéd törzshöz. Igaz is, vigaszra van szükségük a dakotáknak. A Főnök, fia elvesztése után nagyon maga alatt van, már csak az árnyéka annak a délceg harcosnak, aki volt.

Csak valami normális ruhát felvehetnék magamra! Anyám szerencsére nekem is készített egy testhez álló szarvasbőr nadrágot, hozzá bekecset, a mokaszinom farkasbőrből készült. Jó vastag a bőre, bundás belül és nagyon jó meleg. A lovam már prüszköl, indulásra kész. A harcosok is várnak, nem habozhatok. Ha már elhatároztam, nem habozok, hamar belebújok kiszemelt öltözetembe, csak még a fejemre teszem fel szarvasbőr sapkámat, s már indulunk is. Gyors vágtában haladunk, hajam kibomlott, lobog a szélben. Amikor a megbeszélt helyre érünk, már ott van a csoport. Majd hanyatt esnek, amikor meglátnak. Igaz is, erre nem gondoltam. A kifinomult kisasszony helyett, lábát mutogató hölgyet látnak, bár nadrágom csak sejtetni engedi formáját. Mi lesz nyáron, amikor fű szoknyámat fújdogálja a szél? Remélem, addig vagy megszoknak, vagy megszöknek, nekem az utóbbi jobb lenne. De a lányok! Nekik igazán kellene a jó nevelés! Meg a Papi, aki kivetkőzött magából teljesen. Amióta a tél beköszöntött, azóta ki sem mozdul tipijéből. A vadászat nem érdekli, most éppen egy nagy láda könyvet hozatott magának, meg egy pápaszemet, és olvas egész álló nap. Anyám sem jobb, mellé telepszik, és olyan nagy bizalom van kettőjük között, hogy meglep.  Na, de ne beszéljek mellé, köszöntöm inkább az érkezőket. A tiszteletes kezét csókra nyújtja, mire egyik vadász íját kapja elő. Intek neki, hogy le ne íjazza, mert náluk ez a szokás, a tisztelet jele. Ezt már értik mifelénk is, mármint a tiszteletet. Aztán elővezetik számukra a legszerényebb lovakat. Most már nem tudok, mit kezdeni az apácákkal, mert tiltakoznak hevesen. Semmi szőröset nem vesznek lábuk közé. Hát még olyat, ami még négy lábon és jár is. Hiába mondom, hogy a barátok régen szamárháton jártak hit téríteni, nem és nem a válaszuk. Végül döntenek. Vadászaink maguk mögé ültetik négyüket, oldalasan, s lassan poroszkálunk a faluba.

Mire beérkezünk lábuk teljesen fagyos, anyám szalad, meleg vizet tesz egy edénybe, forró teát főz nekük, apámat kitessékeli a tipiből. Nem jól kezdődik, mert apám hangos szóval mond ellent, és nem keresi a tisztes szavakat, hogy megmerészelték zavarni megszokott életét.