csak ne fájna
2007.02.06. 18:02
csak ne fájna
esteledik szürkét öltött az udvar várom a percet mikor bekopog,
ki el sem ment s meg sem jött léte a végtelen kacagó széllé lett,
csak ne fájna hiányod annyira.
a gondolatok borúsak gyötrők mert hirtelen jött szürkére a sötét, peregnek a kimondatlan szavak mint fákról hull ősszel a falevél, csak ne fájna hiányod annyira.
mert voltál s vagy az élet az életben az éj csillogó egének csillaga, felkelő nap tündöklő korongja kísérőm az idők végtelen útján csak ne fájna hiányod annyira.
ha nem vagy búsan pereg az idő csak kóválygok magam a nemlétben
a mosoly nem szántja barázdáját
ezer lenyomatán arcomon az időnek csak ne fájna hiányod annyira. mikor megjöttél ragyogni, mint nyári záporral az égre a délibáb, végzetes és végletes szerelemben az ég végtelenében rádtaláltam, s nem fáj a hiányod annyira.
2007.02.05.
|