|
197. fejezet Az ártatlan Beka
2007.02.06. 17:50
Tumpeck György (Béka Szép )írta
Az ártatlan Beka
Beka Szep az elmúlt pár héten nem volt található sehol. Már többen kezdtek örülni, amikor váratlanul betoppant. Toppantott egyet a tappancsával és hitvese nyakába vetette magát, mind a 120 kilójával. A viszontlátás örömeit nem részletezem, mert az unga-bunga mint titkos családi szertartás, csak szűk, belső körökben ismeretes. Beka fáradt és csapzott volt, Szarvaska, nagyon ideges. Beka olvasott a gondolataiban, és rögtön a lényegre tért.
- Kedvesem, fogadjunk, hogy a nagy varázsló, más néven Töpörödött Farkas megint nem fürdött.
- Ez igaz - vallotta be Szarvaska, és szégyenlősen levette a csipeszt az orráról. Mély levegőt vett, de a csipeszt nem tette vissza. Beka Szep azt hitte minden rendben van, és gyorsan átöltözött. Szarvacska tördelte kezeit, és később a Bekaét is.
- Baj van - mondta.
- Az baj - mondta Beka Szep. - Mi baj?
- A Varázsló bemószerolt, hogy szaporodni voltál.
- Tesék? - kérdezte Beka és torkán akadt a bagó amit egyébként kiköpött volna. - Mi van? - kérdezte vésztjóslóan, mert hát jósolni ő is tudott.
- Hol a whiskym - kérdezte fenyegetően. - Erre inni kell. –
Szarvaska nagyot nyelt, először csak úgy, később a whiskyből is. Hadarni kezdett, Beka tágra meredt pupillákkal figyelt. A varázslóra már régóta pipa volt, de most igazán úgy érezte, hogy betelt a pohár. Kiitta, és egy intéssel csöndet teremtett a tipiben.
- Csönd - mondta, és lőn csönd. Beka beszelni kezdett. Szarvaska, „azt úgysem hiszem, amit mondasz”, kifejezéssel az arcán, figyelt. Beka mesélt, pedig ez most nem mese volt.
- Én ártatlan vagyok - mondta. Szarvaska nem szólt, csak közelebb húzódott a tomahawkhoz, melyet oly csodálatos biztonsággal tudott kezelni. Beka az ajtóhoz húzódott közelebb, biztos ami biztos.
- Nézd Szarvacska, én, mint tudod, nagyfán voltam, ahova a Varázsló küldött, hogy megszabaduljak a tüzesvíz káros hatásától, és teljesen megújulva tértem vissza hozzád. -Szarvaska a fejit csóválta, majd a csatabárdot.
- Hazudsz - mondta és várakozó álláspontra helyezkedett. Beka folytatta.
- Muszáj volt menni, mert a varázsló, egy zacskó babbal fenyegetődzött, és neki is dolga volt a szomszéd törzsnél, valami gyermekáldás ügyben. Azt mondta, ha tizenkét dühös asszonykát latok rohanni a nyomában, akkor tereljem el figyelmüket, így megtarthatom a Lupusz Patika bőrre irt, tulajdonjogi okmányát. Nekem, mint családi vagyonunk védelmezőjének, nem volt más választásom. Vállaltam és becsülettel magamra vontam az üldöző hölgyek figyelmet, akik rámbízták Szürke Farkas csemeteit. Én egy közeli bozótosban rejtettem el őket, mert nem akartalak meglepni. –
Szarvaska tágrameredt szemmel figyelt, majd egy halálsikollyal és a tomahawkal elindult megkeresni a varázslót. Beka Szep, fellélegzett. Kinézett a tipiből és ekkor vette észre a varázsló, gyűlölettől izzó szemeit. Nyelt egyet, és bezárkózott a tipibe.
Szarvacska sikolya még sokáig visszhangzott, a közeli sziklafalak is messzebb húzódtak és próbáltak beolvadni a természet oly egyhangú, de mégis változatos színpompájába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
