Gligorics Teréz (Liliom )

                                Aranyfelhő aggodalma


Kezicsókolom, Nénik, Bácsik,

Manapság mindenki megfeledkezik rólunk, meg anyuról is…
De hadd mutatkozzam be előbb, talán sokan azt sem tudják kik vagyunk. Az én nevem Aranyfelhő, a kishúgomat Hajnalcsillagnak hívják. Legalább is gondolom, mert szegénykémen annyiszor cserélték a nevét, hogy már ő maga sem biztos benne. Anyukánk Gyöngyi néven élt itt a faluban, de nagyon sokan Liliom név alatt ismerték. Legalább is Európában, ahol élt mielőtt idecibálta édesapám, meghalni… Utána Maris néni gondozott bennünket amíg édesapámat be nem hálózta a Mosolygó Szem néni. Maris néni nagyon sírt, sokáig. Azután egy nap összecsomagolt bennünket és felszálltunk egy hajóra. Azt mondta visz haza bennünket a nagymamához. A hajó elsüllyedt, Maris néni meghalt. Bennünket megmentettek, de jobb lett volna ha nem…
Itt a faluban senki sem beszél velünk, gyerekszámba vesznek bennünket, pedig én már tizenhárom éves vagyok. Egy-két év múlva férjhez adnak… Míg Aranyszarvas néni itt volt addig biztonságban voltunk, mert ő olyan félig rokon és szívén viselte a sorsunkat. De most…Ő csak azzal a Béka bácsival törődik, édesapám meg mindenkivel aki szoknyát visel. Alig várja hogy elvigyenek a háztól, akkor aztán tényleg szabad lesz a vásár…
Hajnalcsillag sokat sír, hiányzik neki az egyetlen édesanya akit ismert. Imádja az édesapánkat, de az rá sem néz. Igaz, nem az ő gyereke, szegény Hajnalcsillagnak meghalt apja-anyja a hajón amikor jöttünk ide. Én még emlékszem rájuk, de ő szegényke túl kicsi volt. Ha úgy egyszer észrevenné apám hogy mennyire szeretjük, mennyire hiányzik a figyelme…Mikor kicsik voltunk és édesanyám még élt, sokat játszott velünk apám. Megtanított füst jeleket olvasni meg küldeni, jobban nyilazunk mint bármelyik fiú…Mennyit nevettünk amikor titokban bebabozott és elment velünk “sétálni”. Olyankor nem szerettünk a nyomaiban menni, sokszor kibírhatatlan volt a bab szaga…Sosem mondtuk meg édesanyámnak, pedig igen sűrűn babozott…
Most már azt sem tudja, a világon vagyunk. MecOld néha megkérdezi jól vagytok kislányok? Ő látja hogy ez nem jó így, de tudom, nem tehet ellene semmit. Még megpróbálunk Aya nénivel beszélni, ha ő sem segít, akkor talán hazamegyünk valahogy nagymamához…Hogy én nem fogom átlátszó szalmaszoknyában billegtetni a fenekem az biztos!






07.01.17.