Hiányod éget
2006.12.03. 16:38
Hiányod éget
szád szögletében fény villan lángra kap szemedben egy szikra mosolyod szelíden ölelkezik, Te lépsz - Én lépek indulunk egymás felé,
már nem a távol ölel összefonódunk nincsenek határok..
megáll az idő és vár csak a képzelet köti gúzsba, már mindig ölellek már mindig szeretlek lélegzetemmé lettél, mosolyod oldódik a reggeli fényben lobot vet arany sugara..
hiányod éget és sodródom hozzád csak,- szeretésem adhatom, még azt sem kérem,- fogadd el mert érinti azt,- ki úgy akarja hisz már kútba fúlt a magány, az élet halkan veled örömet zokog...
2006.december.02.
|