103. fejezet


Ki hitte volna..Matild




….nehéz eset ez a Matild. Ki hitte volna, hogy még itt is a pohár fenekére néz...igen jelképesen, mert nem nézett hanem majdnem a pohár is eltűnt a torkán. Baltimore-ban nem figyeltem fel rá, mert Don Dariussal és feleségével a bájos Donna Kuffer Berta Izabellával voltam elfoglalva akik egy déltengeri hajókörútról tértek haza, megszakítva azt egy nagyon fontos üzleti tárgyalás miatt. Ugyanis nem titok Don Darius egyik érdekeltsége az ital nagybani forgalmazása, kis és nagybani kereskedelem. A hajói keresztül kasul szelték a világ tengereit és a földrészek speciális italait szállították az újvilágba. A kapcsolatom vele nem az ital miatt volt, hanem fülébe jutott gyógyító tudományom és egy sürgönnyel hívott a kikötőbe, hogy megbeszéljük a teendőimet. Ezért találkozhattunk piás Matilddal aki nála bizalmi állást töltött be. A felesége mellett teljesített szolgálatot. Nem volt ez a lány mindig ilyen, csak valamiféle csalódás érte...lelépett a fiúja egy szállítmány itallal s mintha a föld nyelte volna el...jobban is tette, mert Don Darius emberei két deka ólmot biztos elhelyeztek volna nála megőrzésre. Matild pedig rákapott az italra s mivel asszonya ragaszkodott hozzá így maradt.
A vacsorán, hogy kedveskedjen a házigazda a kedvencemet főzette...a Nevadai gatya-szaggatót...nagy szemű juliska babból. A szemeim gúvadtak tőle, alig vártam, hogy az audencia véget érjen. A megbeszélés arról szólt, hogy először Matildot küldi le hozzám a Vulg Fart-i hospitálba kúrára, majd utána az asszonyát hozzák a mindenhol becsomagollak iszap-pakolós kúrára. A kufferja miatt ( hátsó-fertáj) nagyon szégyellte magát az asszony de az úrnak meg ez jó pakolós fajta tetszett...tehát valamit kiokumlálok, hogy mindkettőnek eleget tegyek.
A felszolgálás alatt is éreztem a jó skót whisky illatát Matildon.
Tehát mihelyt az előkelő szárnnyal végzek akkor jön Donna Kuffer Berta Izabella s ezzel kezdetét veszi a falu idegenforgalmi fellendülése. A jó körökben mozgó Dárius úr segít ebben.Gyógyturizmus jó bevételi forrása lesz a falunak, mert a vadászatot az állatvédők nagyon behatárolták... csak az öregedő szarvasokat, medvéket, bölényeket lehet kilőni.
Jut eszembe Aranyszarvast rég láttam és kérdezem lányát egyik nap mikor megjött és a csókjától szóhoz jutottam...- mond kedves Mosolygó Csillagom anyáddal mi van, hogy nem jelentkezik a misztikus tánc óta.... jaj én édes Szürkém.- így ő...anyám a baccháns tánc óta nyomja az ágyat...
- ó de sajnálom ! - mi lett vele ? Miért nem szóltál előbb , házhoz is megyek....
- fáj szaggat a lába... s a sok extázis ital is kikészítette....
- tudod most nagyon haragszom...rá, mert nem üzent tőled...elszontyolodott az előbb még csillogó szem...- nem rád galambom...
Na hamar lássuk el a betegeinket és vegyük magunkhoz az utazó gyógyító szettet... Így is tettünk..
Egy nagy bőrtömlő lábáztató főzetet a legerősebb „ capkodus tsalánus”- ból... hozzá vízzel felengedhető „ pocoya pakolucos” pórt...ez a híres pocsolyába pakollak terápia.

Elküldtem egy arra kószáló gyereket a falu hírvivőjéhez, hogy jöjjön hozzánk azonnal, mert megbízásom van számára. Jött is farka felvágva...mi a feladatom kérdezte ahogy kilihegte magát...
- elmegyünk Aranyszarvasanyóhoz és ha valami probléma lenne itt azonnal jöjj értünk...csak az a dolgod, hogy itt a tornácon ülj és figyelj...azt hiszem nem megerőltető számára...habár...nem a sor elején állt az ész osztásánál...
Remélem nincs nagy baj ezzel a drága asszonnyal és hamar lábra tudom állítani....hogy táncolna a lány lagziján:)))))hehehehe