Verzár Éva / Arany Szarvas / Ezüst Haj elbeszélése Gyönyörűen süt a nap. Nagyon szeretem a vadont. Szabadon élni, ha kedvem van sétálhatok az örökké megújuló erdőben, vagy ülhetek a folyóparti rönkön, álmodozhatok, belevethetem magamat a hűs habok közé, és nézhetem este a csillagos terítéket, azon tanakodva, hogy mi lehet ott fenn. Mennyi titok és varázs! - Szarvaska! – Ezüst Haj hangját hallom, mit sem sejtve nézek rá. Csodálkozom, olyan ritkán lehet őt látni, pedig halk hangját, kedvességét nagyon szeretem. Nem tehetek róla, ő már csak ilyen, félrevonul s éli a maga életét. Betekintést nem enged majdnem senkinek. Ezért is lepett meg, hogy most mellém ül, mintha sokáig itt akarna lenni. - Ezüst Haj!? Történt valami? Hozhatok egy teát? - Hozz Szarvaska, mert sok mindenről szeretnék beszélni. – Bementem, felforraltam a vizet, egy marék illatos jázminkeveréket csészébe tettem, amire aztán ráöntöttem a forró vizet. Ezüst Haj kezébe vette a csuprot, bele-belekortyolt s minden nógatás nélkül mesélni kezdett: - Hogy érzed magad Aranyszarvas? - Remekül, épp azon gondolkoztam, milyen szép is itt élni. - Hát, éppen ez az. Majdnem sikerült kihalnia ennek a törzsnek. - Mit beszélsz? Nem értelek, jól vagy? – Ezüst Haj nevetett és mesélni kezdett: - Arra lettem figyelmes ezelőtt három héttel, hogy a táborban nagy a zaj. Mindenki veszekedett, mindenkivel. Aztán a barátok ellenségek lettek, a vadászok íjat fogtak egymásra. Már-már azt gondoltam, hogy végem van, mert a tipim felé is közeledett egy férfiember, és én nagyon megijedtem. Csak úgy bejött egy szó nélkül. Asszonyi tipimbe, engedély nélkül! - Ki volt az? Bántott? Nem értek semmit. - Én sem értettem addig. A férfi nem bántott. Bemutatkozott Mc.Old a neve és azért jött, hozzám, hogy segítsen? - Miért éppen hozzám? – kérdeztem. Sejtelmesen mosolygott, azt mondta ez az ő titka. Bizony titokzatos egy ember állapítottam meg magamban, s néztem az arcát. Aztán belenéztem a szemébe és megnyugodtam. A hangja, amikor megszólalt úgy hatott, mint a legkellemesebb zene, s tudtam, hogy bízhatok benne. – Baj van a táborban Ezüst Haj – mondta. - Tudom, hogy baj van, csak nem értem az okát, Szarvaska és Ordas az erdőben kóborol semmit sem tudok róluk, Fehér Nyír, Fehér Farkas felesége egy gerendán ül, és mind azt mondja, hogy a vízen hánykolódik a csónakja, szorosan öleli magához gyermekeit, és nem engedi el őket, a többiekről nem is beszélek. - Igen, ez van. Meg kell tudnunk, hogy mit ettek a táborban, hogy megfejtsük a titok okát. - Jól van, de hogy gondolod, hogy fogjunk hozzá. - A napokban – mondta Mc.Old – nem főzött senki. Az edényeiket kell megnézzük, de nem tudod, hogy nem volt-e közös vacsora a táborban, vagy ebéd. - Jesszum Pepi, igazad van! Fehér Farkas szarvast lőtt a minap. Nagy lakoma volt akkor, amikor mosolygó szem leánykérése volt. Miután elment a delavár törzs nagy ünnepet tartottak. - Te nem vettél rész benne? - Nem, itthon voltam a tipimbe. - Értem. - Mit értesz? - Tudod a telepesek, a fehér harcosok, hogy ne keljen a vadonba menjenek, a közelükbe csalogatták a szarvasokat. Félnek tőletek. - Mivel? - Egy növénnyel, ami akkor veszélyes, miután elfogyasztották. - Honnan tudod? - A fehér harcosok is így jártak. Őket a városból jött orvosdoktor gyógyítja, s tudom is mivel. Hoztam belőle, mert gondoltam ti is bajban vagytok. - Azonnal tégy fel vizet, jó sokat, mindenkinek adni kell belőle. – így is cselekedtem, megfőztem a teát, adtunk belőle mindenkinek. Ti megittátok, s mintha semmi sem történt volna, másnap reggelre egészséges volt az egész tábor népe. Még csak nem is emlékeztek semmire! - De hogy lehet, hogy Fehér Nyír még mindig ott ül a gerendán? - Nem tudom, furcsa az emberi természet, elvettük tőle e gyermekeket, erre azt mondta, hogy Gyöngyi vitte el őket, pedig előtte játszanak. - Ezüst Haj, mit tegyünk, Fehér Nyír lehet a húgom, segíteni kellene rajta. - Erre is van megoldás, Mc.Old is látta, mielőtt elment azt mondta, hogy vissza kell vinni arra a földre, ahol született. Semmi baja nem lesz, s akkor jön vissza egészségesen, amikor kedve tartja. - Mc.Old? hol van most? - Sajnálom Szarvaska, ahogy jött úgy el is ment, titokzatosan suhant a bokrok között. Szerettem volna, ha marad, de azt mondta feladata van, de majd találkozunk még vele. Mindig rajtunk tartja a szemét, és ha gond van azonnal itt terem. - Bárcsak ismerhetném! - Jó lenne, ha megismernéd, de inkább ne, mert ha megjelenik, baj leselkedik népünkre. - Mit tegyünk Fehér Nyírrel? - Már intézkedtem, látod, a vadászok elkísérik a tengerig, ott várja egy hajó, s elkísérik Európába. Remélem, viszontlátjuk hamarosan. Addig Ordaska és te, bár tudom, hogy össze-össze kaptok, vigyáztok a gyerekekre. Ezzel Ezüst Haj felállt, s olyan halk léptekkel, mint ahogy jött el is ment. Én meg felnéztem az égre, s hálát adtam, hogy népünknek nem eset nagyobb baja. Hála neked Mc.Old bárhol is legyél, áldásom rád.