179. fejezet Delavárok
2006.11.11. 20:54
Verzár Éva / Aranyszarvas /
Delavárok
tam-tam... tam-tam… Ütemesen, mindenfelől a dobok hangjait visszhangozza az erdő. Mi történhetett? Sietve rohan mindenki ki a tipijéből, a gyermekek szüleikre néznek kérdően, az asszonyok a férfiak tekintetét keresik, de azok is értetlenül állnak. Ebben a tanácstalanságban, amikor már a törzsfőnök is kinn ül a tűz mellett, teljes nyugalomban mintha mi sem történne, egyszerre sorfalként az ég négy tája felől hatalmas sereg veszi körül a tábort. Megijedtem. Egyik percben a láthatár üres volt, a másikban már csapdában voltunk.
Kik lehetnek, tettem volna fel a kérdést, de megláttam a teknősbéka jelét. Márpedig a teknősbéka jelét csak delavár és mohikán főnökök viselhetik… Delavárok! Harci díszben. Nemrég voltam a lányommal táborukban, de nem ismertem fel őket, hisz akkor csak a napi megszokott békebeli díszeiket viselték, de most úgy ki voltak festve, hogy anyjuk sem ismert volna rájuk.
Mi történhetett? A delavár nép harcban, becsületben élt. Soha nem támadott senkire, ha nem volt oka rá. Az okot kerestem, és nem értettem, hogy mi lehet. Így gondolhatta a mi törzsünk főnöke is, mert azonmód felállt, és eléjük sietett, nem is lóháton, ami igencsak meglepte a közeledőket. A két tekintélyes ember megállt egymással szembe, mellettük, négy-négy harcos íjakkal, dárdákkal. Szót váltottak, hadakoztak, a mozdulataik delavár részről nagy felháborodást mutattak, már majdnem lerohanták a falut, amikor megtorpanásra intette törzsfőnökünk határozott mozdulata és becsületes tekintete a delavár főnököt. Beszélgetésre hívta őket a tűz mellé, amit a delavárok főnöke, és a maga mellé rendelt tíz fiatal delavár elfogadott.
Felszították a tüzet, körbe ülték, elkezdődött a tanácskozás. Mi kissé szétrebbenve csak messziről figyeltünk, és találgattunk, mi lehet ennek a nagy haragnak az oka, ami ki is derült jó két óra múlva, de ekkor megszületett a döntés is.
Legnagyobb meglepetésemre engem szólítottak a tűz mellé és ismertették, mit határoztak.
- Arany Szarvas, azonnal menj és készítsd a lányod esküvőre.
- Harci díszbe?
- Hallgass asszony, most én beszélek, a lányod és Szürke Farkas megsértette a delavárok legszentebb helyét, amikor szellemeik odújába belépett. Ne tiltakozz, ott voltak, látta őket egyik fiatal delavár, és a nyomokat is megvizsgálták. Nincs semmi kétségem afelől, hogy barátom igazat beszél. Szerencsére, hogy nem mozdítottak el semmit a helyéről, az, hogy miért mentek oda nem tartozik reám, de az, hogy a népem ne keveredjen háborúba testvére ellen igen. Ufff… Halld hát, mit határoztunk. A delavár főnök fia elfogadja lányodat, Mosolygó Szemet feleségének. Azonnal meg is tartjuk a lakodalmat. Szerencsére a varázslójuk úgy érzi, hogy ez a helyes döntés, menj, készítsd a lányod. –
Ezzel elmentem, de fél szemmel láttam, hogy Szürke Farkast viszik a delavárok elé. Amíg Szemecskémet festették az asszonyok, valaki beszaladt és azt is elmondta, hogy mi történik Szürke Farkassal.
- Ott állt remegő térdekkel a főnök előtt, de azért nem hajtotta le a fejét, becsületére váljék, bátor harcos. De nem kerülhette el a delavár főnök tekintetét és haragját. Mind azt magyarázta, hogy csak azért mentek oda, hogy megmutassa milyen fészek vár reá, ha hozzámegy a delavár főnök fiához. Ezt a magyarázatot el is fogadták, de nem estek fejükre, kiszabták a büntetést, mégpedig most figyeljetek, Szemecske hozományát neki kell adnia.
- Mit beszélsz? – kérdeztem.
- Igen, igen, nem is kevesebbet, mint száz medve bőrét, kétszáz farkasét és ugyanannyi sündisznóét, aminek bőrét tipijük elé teszik, és mokaszinjukat azon tisztítják.
- Sünét?
- Ezen mérgelődött fel Szürke Farkas is, mert a harcos meggyalázása, ha ilyen kis vackokra kell vadásznia. Férfiassága csorbult, de nem volt mit tennie, tüzelt a szeme, ellenszegülni mégsem mert. – Észre sem vettük, hogy Fehér Nyír bejött. Csendes volt. Megszólalt:
- Úgy kell neki. Legalább addig, amíg a gyerekekkel csapdákat állít, nem jár máson az esze – és Mosolygó Szemre nézett. Gondoltam lesz itt csetepaté, de nem,. Fehér Nyír elvette e legszebb virágot, feltűzte lányom fejére és áldását adta rá. Igazi asszony, akit mélyen megszerettem örökre.
Az esküvő egy hétig tartott. A delavárok lemosták arcukról a harci díszt. Ezekről a napokról, majd még beszámolok, vagy megteszi Szürke Farkas, mert az ifjú párnak engedélyezték, hogy ezeket a napokat az Öröm Odúban töltsék, mint hivatalos férj és feleség, akiket nem választ el senki, csak a szellemek, amikor elszólítják az örök vadászmezőkre.
|