98. fejezet



Hidegzuhany...és megoldás



...no ennek a gyógykezelésnek híre ment gyorsan a faluban. Széltében hosszában csak erről fojt a beszéd. Igen ez ilyen időszak ...uborka szezon...az ősz beköszöntével még valami jó zaftos téma, mert aztán jön a tél s akkor mindenki a tipijébe húzódva nem nagyon hall a külvilágról, és a szükséges mozgáson kívül nem is jönnek elő.
De kinek állt érdekében...? - vajon...? ennek a légyottnak a megszellőztetése....
a kedves olvasóra bízom hogy kitalálja, biztos gyorsan rájön nem kell megneveznem, szerintem aki a legjobban tagadja. A falu postása Viszem a Hírt is oly kaján vigyorral adta át a levelet pedig olvasni nem tud csak azt tudta, ha Szarvasanyótól jön az nem sok jót jelent. No gondoltam leülök a útközben egy tuskóra a bükkösliget szélén és átolvasom...nagyon hivatalos akart lenni, mert már megint a viaszpecsétjével lezárt papirusz tekercset küldött s akik mint ezek a nemeslelkű indiánok ilyet most láttak először, akkora misztikumot látnak benne. Feltörtem és belekezdtem az olvasásba, - no mit is ír az én kis galambom anyja...!!
Ekkor huppant le mellém az én kis Szemecském és kezében egy ugyanolyan papirusztekercset szorongat....Édes Szürkém, mert így hívott magunk közt...Te is kaptál a mamától levelet ?
Igen, csókoltam örömömben orcán...na nézzük mit forral ellenünk..!!
Már az első sorok mosolyt csaltak az arcomra...még ő papol a lányának erkölcsről...no meg nekem.
A teringettét neki...saját maga vallja be, hogy a férje ( Isten nyugosztalja jó ember volt) nem Szemecske apja, hanem valaki más, de az majd feltámad vagy előkerül...Ó Nagy Monitoum miket nem mond...meg, hogy azt szép popót megszíjazza...adok én neki csak még gondolatban is megközelítse, s azzal megsimogattam az inzultálni kívánt testrészt amire egy forró csókot kaptam cserébe, és a kis ártatlan lány még jobban hozzám bújt segítséget és oltalmat érezve. Egész beleborzongott a fenyítés eme kilátásaiba.
- Ugye Szürkém nem engeded?- hogy gondolsz ilyet Csillagszemem..!
A lejáratásom ezután kezdődött...a rangom valami Sarkifirkász boltban vettem azt állítja Szarvasanyó, mikor még a királyunk űkapja Holsteifriz Lipót adományozta őseimnek a márki címet a velejáró birtokokkal együtt Felső-Stájerország legelőit és hegyeit beleértve. Űkapám is elhivatott volt a művészetek élvezetében de művelésében is. Ő volt aki kifejlesztette a un. „ stájerciterát” ami aztán egész európában divatos lett. Házi koncertjeinken csodálatos baritonjával kápráztatta el a vendégeket. Hatalmas könyvtárunk volt ahol zsenge gyermekként szívtam magamba a tudományt s legfőképp az irodalmat. A kór legjelentősebb költőinek verseit. Egyszóval rólam ilyeneket állítani...-ez mégis csak hajmeresztő még a frissen skalpoltnak is. Ami ezután következett a levélben, hát nem egy szerető anyának a szavai voltak. Először is holmi büdös bőrökért akarja elcserélni... meg aranyról regél...hát jobb ha tőlem tudja meg a delavar főnöknek az aranyerén kívül más vagyona nincs. Ennél a résznél még jobban hozzám bújt. Érezni lehetett ahogy a szíve kalapált, most a félelemtől vagy attól, hogy átölelve tartottam s olykor két mondat közt csókot váltottunk , nem tudom, de azt biztos, hogy mire végeztünk az olvasással egész besötétedett és a füzes bokraitól takarva senki nem látta mi történik köztünk:)))) A két szép orcája teljesen kipirult s így suttogta, hogy szeret...- Szürkém … mondd Fehér Nyír ugye nem megy folyónak? á- mondtam ő egy igen megértő és modern asszony...- jó mondta és megnyugodott...- de csak kérdezett tovább... - és mondd nem kell ugye a bőrökért cserébe mennem..- na még ez hiányozna csak...mondtam és nyomatékot adtam egy csókkal s azzal elváltunk.
Hazafelé tartottam mélyen elgondolkodva mikor elém toppant Szarvasanyó...csípőre tett kezéből
és szikrázó tekintetéből nem azt olvastam ki, hogy meg akar hívni vacsorára a tipijükbe.
- nos kezdte...értettél a levelemből Szürke ?

- értettem biz én....kedves Szarvaskám !
- de nem osztom véleményed teljes mértékben, de azt megtudod a válaszlevelemből amit lányod vitt haza személyesen.
- és most ha megbocsájtasz akkor megyek hazafelé, mert Fehér Nyírrel is megbeszéljük a dolgot.
Nehogy azt hidd, hogy a fosató teára válasz ez a lépés, mert ez igazán tiszta érzelem a lányod és köztem. Ha adod az áldásod rá akár nem, nemsokára unokák fognak körülvenni és nagyinak fognak hívni. Ezzel faképnél hagytam az ámuló Szarvaskát, nem erre számított, mert ahogy visszanéztem még sokáig ott álldogált és maga elé meredt...szerintem most jött rá , hogy bakot lőtt....a tiltással ellenhatást váltott ki.
Hazaérve elég fagyos volt a légkör...a gyerekek elég nagyok már hozzá, hogy sok mindent nem lehet előttük titkolni, így elhúzódtak a saját lakrészükbe s hagyták a felnőtteket megbeszélni a dolgaikat. Fehér Nyír az első ijedségen és bosszúságon túl volt már s letett arról , hogy a folyónak menjen. Ellenben bele egyezett, hogy ha arra kerül a sor másik asszonyt is a tipinkbe fogadjunk. Az végképp sértette az igazság érzetét, hogy akaratán kívül valakit nyereségvágytól bőrökért elcserélni.
Mindig tudtam, hogy az én Marisom / azaz Fehér Nyír/ egy kiváló asszony. Tudom, hogy még lesz skandalum, de állok elibe.