97. fejezet. Anyja nyomdokain.... avagy egy csillagszemű boszorka születése Nem tudtam kitörölni emlékezetemből azt az órát amikor hazaértem heves hascsikarással és a verandán rajtam nevetett a kedvesem és a csillagszemű Mosolygó Szem....most minden kacaj tőrdöfés volt önérzetembe. Még jobban tüzelt a bosszúra, de be kellett látnom, hogy az állandó fosástól nagyon gyenge voltam, jártányi erőm alig maradt. Minden közeledést gyanúsnak találtam, nem hittem az őszinte segítség felajánlásának sem. Mosolygó Szem valamit susmusolt Fehér Nyírral a verandán ,de az az igazság, hogy most az ő szépsége sem hatott rám. - Letrans , szólt Fehér Nyír...mert nem tudta megszokni, hogy másként hívjon...Szemecske elmegy és ráparancsol az anyjára, hogy amit elkövetett veled hozza helyre, mert őt igencsak bántja a dolog...és hoz ellen-főzetet neked az úgynevezett „ anti-fosit” ami holdtölténél szedett gunnyasztó bokor virága, újholdnál kapart farkasfa kérge, hajnali patakvízben összefőzve.... - no ettől mentsen a nagy szellem, mert az első görcsnél a markomban lesznek a szemeim az erőlködéstől s nyugodtan megnézhetem velük a hátam. Fehér Nyír egyre csak noszogatott, - ugyan már jó uram...kétszer csak nem teszi veled ugyanazt.....nos kedvesem nyögtem,- Te igazán nem ismered rokonodat..az egy jó heccért amit velem elkövethet bárkivel hajlandó szövetségre lépni. No ráhagytam, hogy menjek Mosolygó Szemmel. Mondjuk kicsit túlzás menésnek nevezni, mert csak a belem húzása volt a földön . - márkim szólt a kis nyírfa ligethez érve, - ülj le a fatönkre és várj , nemsokára itt leszek. - a kérésnek nem volt nehéz eleget tenni, mert igencsak rogyadoztak a lábaim... Egy fertályóra sem telt el mikor jött vissza a lány...arcán valami furcsa, tőle szokatlan kifejezéssel. Nem is kellett kérdeznem mi történt , mert dőlt belőle a szitok... - hej márkim még jó, hogy beleszagoltam a főzetbe, mert ha ezt megiszod, de jobb nem is rágondolni.... - kiöntöttem, mert jobb dolog jutott eszembe...- elmegyünk a bábaasszonyhoz... - akkorára nyílt a szemem , mint a bögre alja,- mi ! A bábához...hát szüléssel felért a fájdalmam ,de ott még nem tartok...dehogy nevetett Mosolygó Szem...szó sincs arról, de meglásd ő segít... - én balga lélek, mindig levesz a lábamról,a szépségének meg azoknak a csillogó szemeknek nem tudok ellenállni. Hát ráálltam.... Megérkezvén a bába tipijéhez az öregasszony kinn pipázott előtte...a hideg futott végig a hátamon, mert eszembe juttatta az európai cigány-asszonyt aki a herceget gyógyította... Észre vette rajtam a hírtelen védekező reakciót... s mézédes hangján búgott a fülembe, ne félj márkim bízz benne. Oda ment hozzá s valamit beszéltek, az asszony időnként oldalt pillantott rám, úgy jelentőségteljesen majd vissza lányra, hevesen gesztikulált, de végül is meggyőzte a lány s megkötötték az alkut. Mosolygó Szem félrevonult a bába pedig intett, hogy kövessem. A tipi ajtaját félrelebbentette és betessékelt. Ami ezután történt, nem tudom mennyire van összhangban a fosás gyógyításával, de megnyigázott az szent. Azt leírom amire két ájulás közt emlékszem...- a sátorban valami édeskés illatú füst terült el , amit majdhogynem vágni lehetett...de nem volt kellemetlen, mert enyhítette a fájdalmam...következő lépésben felszólított, hogy feküdjek le az őzbőr fekhelyre s engedjem el magam...ami nem volt nehéz hála a füstölőnek. Ekkor valami szöveg mormolásába kezdett amit nem értettem, de ez csak terelés volt arra, hogy ne figyeljem mit tesz a kezével...hát nem egészen a gyomorgörcseimre irányuló mozdulata, félreérthetetlenül ágyékom felé irányult, s célzott mozdulattal megmarkolta s nagyot rántott rajta...azt hiszem ekkor ordítottam először és ájultam el... Mikor magamhoz tértem, teljesen meztelen voltam és valami bódító folyadékkal mosta a testem...mozdulni sem tudtam, először is a meglepetéstől, másodsorban pedig attól, hogy rajtam ült...miután a hasamról távozott...hasra fordított és úgy foglalta el helyét megint rajtam...ekkor ordíthattam fel megint s ájultam el...ez a némber elkezdte énekelni, hogy „ Tömöm tömöm utadat füttyös fosos lukadat fosi mosi állj meg szellentéssel szállj el” ….közben valamilyen eszközzel tömködte is az utat...no beájultam egy nagy ordítás után... Mikor magamhoz tértem, teljesen fel voltam öltözve és a bába keze a homlokomon pihent. Erősen a szemembe nézett és így szólt : „ menj az örömök odújához mátkáddal és tedd őt boldoggá mielőtt a nap korongja a tengerbe zuhan”...megbabonázva léptem ki. A sátor előtt már ott állt aggódva Mosolygó Szem és várakozón tekintett az asszonyra...- párod meggyógyult menjetek békével.. Ekkor a lány kigombolta elől az ingét s nyakából leakasztott egy láncot rajta egy csillogó medállal és átnyújtotta a bábának. Az teljesen magánkívül volt az ajándéktól. Szemem nem tudtam levenni erről a két gyönyörűségről amit láttatni engedett egy pillanatra. Amint az asszony utasított automatikusan Szemecskébe karoltam és az örömök odúja felé vezettem mint egy alvajáró. Ami ezután történ maga a csoda volt, a gyönyörű barlang mélyén, de erről majd ő vagy senki.....