Verzár Éva / Aranyszarvas / Fehér Nyír vallomása – Indián nyár A medvebőr meleg bundájáról és a tűz mellől nem szívesen megyek ki. Hideg van. Mégis összeszedem magam, és kiállok a tipim elé. A vadon még ködruháját nem vetette le, az ágak siratják az éjszakát, talán pihennének még egy keveset. Cseppjeik lehullnak a vörös avarra, tompán szólnak, az elmúlás szomorú dallamát éneklik. Vadászaink egyre vastagabban kenik be testüket medvezsírral, és úgy mennek le a folyóra fürdeni, ahonnan prüszkölve szaladnak vissza a meleg tipikbe. Körülnézek. Minden tipi füstölög. Különös látvány. Kis gombák a nagy vadon közepén, e természet szinte elnyeli őket. A folyóra gondolok, de nincs kedvem lemenni, majd talán, ha melegedik a nap. Napos helyet keresek, körülöttem már íjakkal felszerelkezve mennek a harcosok vadászni. Elkezdődött a szarvasbőgés. Messziről hallani a szarvasok nászát, s magamra gondolok, milyen egyedül is vagyok ebben a nagyvilágban! Egyedül? Maris, vagyis Fehér Nyír elbeszélésére gondolok. Utána kellene járni, hogy kinek a lánya lehet? Nagyon gyanús nekem a hely, a körülmény és pontosan egyezik az időpont, amikor született. Apám jut eszembe, akinek viszonyából kislánya született, de nem vállalta, mert úri méltósága és akkori felesége nem tűrte volna ezt a szégyent. Micsoda öröm lenne, ha ő lenne az én húgom, még ha balkézről is. Kit érdekel! Sokat változott ez a lány, néha úgy érzem, Gyöngyit kaptam vissza benne. Néha az ő szemével néz rám, az ő lelkével lát, és egyre helyesebben viselkedik. Levelem már elment Európába, megbíztam egy jó emberemet, hogy derítse ki az igazságot, Fehér Nyír történetéről lebbenjen fel a titok fátyla. Ni, Ni! Hisz ez az Ordas! Talán nem vadászni megy? Gondolom Szarvasra fáj a foga! Szólítom is, de előbb bemegyek és elkészítem a teámat, neki is készítek egy keveset, majd magam mellé intem: - Szürke Farkas! - Szarvaska … - Vadászni mész? - Uff! - Gyere! Főztem Neked is teát, hideg van ma reggel, ülj mellém beszédem van veled. - Nem kell tea, ki tudja mi van benne! - Ne bolondozz már, az, ami az enyémbe is, csipkebogyó, meg hárs még otthonról. Komoly beszédem van veled. – Magam mellé tettem a csuprot, és belevágtam mondandómba. – Tudod Fehér Nyír jár az eszembe. Szeretném, ha igazak a sejtéseim, hogy ő legyen Gyöngyi helyett végakaratom és vagyonom kezelője és örököse, ha majd elmegyek. Szomorú vagyok. Lehet a mai nap, az ősz teszi, de nagyon magányosnak érzem magam. – Látom Szürke Farkasnak elszáll minden gyanúja, melegen néz rám, vigasztal, felveszi teáját, és belekezd mondandójában. Szinte egy szuszra issza ki a meleg italt, köszöni, és biztosít afelől, hogy bármi történjen, családtagnak tekint. Azzal összegörnyed és mintha puskából lőtték volna ki szalad a bokorba. Az egész falú hallhatta, hogy durrogtat, spriccel belőle az előző este elfogyasztott bab. Csak annyira van ideje, hogy kilép egy fa mögül, int társainak, hogy nem megy vadászni, rám néz mérgesen: - Szarvaska, ez a te műved! - Mit gondoltál, pont szarvasbőgéskor engedlek ki az vadonba Te szívtelen, vadászaink ilyenkor nem bántják őket, mert tudják, hogy az, ami nekik jó, a szarvasoknak is az. Egy hétig biztos nem fogsz nyilat a kezedbe. Remélem, elmegy a kedved a hiábavaló öldökléstől! Van páfrány elég körülötted? Vagy tudod mit, van csalitos a közelbe, ahova bemehetsz!