95. fejezet A fogadalom feloldása és a rituálé ...mondanom sem kell mekkora volt az öröm a táborban amikor hírül hozták a boszorkány tanács kiküldöttei, akik a lenti állapotok felderítésére voltak hivatottak, hogy a veszély elmúlt és visszatelepedhet a falu. A falu vezetői az esti táborbontó tábortűznél hirdették ki a törzs tagjainak. Reggel fegyelmezett és kellő körültekintéssel kell a költözést megkezdeni és végre hajtani. Mint mindennek megvolt a saját forgatókönyve, így mikor evakuáltunk akkor is a közösségi értékeket a családokból a nőtlenek s hajadonok voltak kötelesek felmálházni és szállítani. A családi értékeket pedig maguk a családok, nem hagyva azt figyelmen kívül, hogy ahol elöregedett a család, ott szintén a szinglik segítettek. Ez mind természetes volt, nem igényelt semminő figyelmeztetést vagy egyéb felhívást. A mi családi dolgainkat a sok gyerekholmit és saját felszerelésünk, Marisommal együtt pakoltuk s alkottunk megfelelő méret és súlyú málhákat. Feltűnt egy idő után, hogy miközben tettünk-ettünk olykor óhatatlanul érintettük egymást, szemünk összevillant s mint két összeszokott páros tettük a dolgunk, de mégis....most valahogyan mintha egy-egy érintés más jelentőséggel bírt volna. Tudtam, hogy Marisom nagyon régen nem tart semmilyen kapcsolatot Jóskával, azaz Füstölő Orral. A falutanács és az öregek tanácsa, erősen fontolgatja, hogy a szigeteken kötött házasságot semmisnek mondja ki a törzs törvényei szerint, mert arra méltatlanná vált, és Marist,- már ami a párválasztást illeti,- szabaddá teszi. Innentől annak nyújtja a kezét akit szeret. Csak ez a most szerencsétlenség közbejöttével igencsak várat magára, de ami késik gondolom nem múlik, mert ebben következetesek a falu vénjei. Lefelé az út talán még nehezebb volt, nem a teher cipelése miatt, hanem míg felfelé tudtunk kapaszkodni, lefelé félő volt egy óvatlan mozdulat és a súly magával rántja a hordozóját a mélybe. A gyerekekkel megértettük, mivel már nem kicsik, hogy fegyelmezetten legyenek mellettünk és a tanácsainkat követve óvatosan ereszkedjenek le a meredélyen. Késő délután volt mire a faluba értünk és szemügyre vehettük a károkat. Hála a Nagy Monitounak mindenki sérülés nélkül megúszta a faluba vezető meredek utat. A látvány ami fogadott egyáltalán nem volt oly rémisztő, mint azt az ember egy ilyen természeti csapás után gondolná. Az csak természetes, hogy a folyó otthagyta a hordalékát s a fatipiken is meglátszott az iszap lerakodása ami a víz távozásával maradt hátra. A belső tereket a kifeszített bőrök megvédték. Ami meg a hordalékot illeti, zöme télire elraktározható fa volt s a szikláknak is amit maga előtt sodort a víz, még hasznát vehetjük. Úgyhogy amint Marisommal leakasztgattuk a bőröket az ablakokról és a bejáratról, hogy átszellőzzön minden helyiség, megkezdtük a takarítást, hogy a fárasztó napot kellően ki tudjuk pihenni. A gyerekek a többiekkel újból birtokba vették a közeli erdőt és a medrébe visszahúzódó folyót, így nem lábatlankodtak körülöttünk. Mi nyugodtan végezhettük a magunk dolgát. Be kell vallanom valami megmagyarázhatatlan érzés vett hatalmába a közelsége által. Valami furcsa régen érzett kisugárzást éreztem a társaságában. Mondtam is magamnak,- Szürke még a gondolatát is hessentsd el, mert neked nem szabad, legalábbis még nem. Így telt egy nap, két nap, és egyre furcsábban viselkedett Maris. Egyik nap azzal állított haza, hogy beszélgetett Szarvaskával. A nemjóját gondoltam,- ez nem szokott jót jelenteni, habár mostanában mintha elásta volna a csatabárdot, vagy csak ez is valami taktika tőle, mert tudja, hogy nem közömbös számomra a lánya szépsége és fiatalsága, de beláttam, hogy ott már egy törött nyílvesszőt sem adnak értem. Igen,- neki sokkal fiatalabbak kellenek és ez így helyes. Ráadásul érzéseim Maris irányába teljesen világosak lettek számomra. No erről ennyit. Inkább törődök a saját dolgunkkal. A ház körüli hordalékot raktam gúlába, hogy aztán a használható dolgokat, mint például a tüzelőfát és a szikladarabokat a megfelelő helyre raktározzam, mikor idáig értem tevékenységemben, arra lettem figyelmes, hogy a falu főtere felől a szebb napokra emlékeztető hangok szűrődnek felém. Egyre jobban figyeltem a hangok irányába, mit sem sejtve, hogy Marisom is fülel az ablakban. A fák takarásából kilépve láttam, hogy az asszonyok egy csoportja a tűzgyújtó helyre már tekintélyes mennyiségű fát hordott össze és az ilyenkor szokásos víg éneket énekelgetik. Még akkor sejtelmem sem volt a következő órák történéseiről. Késő délután volt mikor végeztünk és lefürödtünk, nemsokára rá megjöttek a lurkók, akikre szintén ráfért egy kiadós súrolás. Hallottam amint az anyjuk beszélgetett velük a napi élményeikről s Aranyfelhő újságolta boldogan, hogy nagy tűz lesz és vigadalom a főtéren a visszatérés örömére. Alig tudtunk megvacsorázni, mikor is hallottuk a tűzhöz hívó dobszót. Ez nagyon furcsa volt, mert a ritmusból ítélve csak nagy eseményeket megelőzően szólaltatják meg. Ezek szerint legcsinosabb ruháinkat kell felvennünk. A legkedvesebb ruhám a puha szarvasbőrből készült ujjas mellény és a hozzávaló nadrág, - ugyanilyen volt Marisnak is csak szoknyával...a gyerekeknek egyformát kellett csinálni Bőr Öltő műhelyében , mert Aranyfelhő megkötötte magát, hogy neki is nadrág kell mint Csillagszövőnek és Kisharang se maradhatott le. Feltűnhetett volna, hogy Maris nem ellenkezik a kiöltözés miatt, de látszott rajta hogy felettébb ideges. Ahogy ballagott előttem le a lépcsőn a tipiből , nagyon csinosnak láttam a fák közül rávetődő fényben. Tűzhöz érve elfoglalta mindenki a helyét, Maris ment az asszonyokhoz, én a harcosok közé, a gyerekek meg társaikhoz, mert ez a törzsi rend. Lassan elcsitult a moraj, ennek az volt az oka, mert megjelent a Vének Tanácsa tagjai, élünkön Üvöltő Bölény aki felemelte a kezét s ezzel csendet parancsolt. Testvéreim,- meghallgatta kérésetek a nagy szellem és úgy döntött, kezdődjön a szerencsés megmenekülésünkre szervezett ünneplés és vigadalom. Ekkor magához intette Viszem a Hírt a falu futárát és valamit mondott neki és ő megindult felém. Amikor közölte velem, hogy mi az üzenet akkor kapcsoltam, hogy a nagy felfordulásban elfelejtkeztem a szülinapomról. Tehát, mint ilyenkor szokás, az ünnepeltnek be kell mutatni az Élet Táncot...aminek jelképezni kell az addig eltöltött évek fontos állomásait. A vad dobszó és az asszonyok ütemes tapsa sarkalt engem majdhogynem teljesen kimerítő táncra. Végig vonultam az addigi viharos és szépségekben bővelkedő életemen. Épp hogy csak befejeztem a táncom,- ekkor került elő valahonnan Füstben Mindent Látó, a törzsünk eltűntnek hitt varázslója, aki valami nagyon vakmerő ötlettel állhatott elő, mert Üvöltő Bölényre nem jellemző módon heves gesztikulációt követve távozott a harcosok csoportjának háta mögé és valami eszeveszett dobpergés kíséretében egy szögletes szállítóeszközzel állt elő, jobban mondva mellém és rám parancsolt ellentmondást nem tűrve, hogy lépjek rá. Na gondoltam Szürke, - mert már teljesen azonosultam a nevemmel, szülinapod tiszteletére ez az őrült megsüttet. Felemeltek és vittek körbe a tűz körül, majd egyszer csak megálltak Maris előtt és leengedve a keretet ráparancsolták őt is és újfent felemeltek mindkettőnket és a dobszó egyszer csak átváltott a „nász-dobpergésévé”...hohó gondoltam ez sokkal jobb mintha pecsenyét csinálnak belőlem. Marisom egyáltalán nem lepődött meg , mert mintha számított volna rá amit később tudtam meg, hogy erről beszélt Szarvaskával aki elintézte neki Üvöltő Bölénynél. A harcosok a Vének Tanácsa elé vitt bennünket és egy percre hírtelen csend lett és csak a törzsünk fejének a hangja hallatszott, amint kihirdette,- - a Nagy Szellem és törzsünk ősi törvénye értelmében mától az előző házasságodból felmentelek Riadt Őz mivel házastársad Füstölő Orr viselkedésével méltatlanná vált, így mától a törzsünk hagyományai szerint új nevet kapsz amit új életedben viselsz becsületben,- legyen a neved mától Fehér Nyír és minden istenek előtt köttessék frigyed Szürke Farkassal aki kiállva a próbát méltó kezedre és szívedre. A beszéd elhangzása után rettentő nagy fényesség töltötte be a völgyet, mint mikor a nagy varázslót vagy törzsfőnököt választottunk. Ezzel egy időben folytatódott a dobok vad orgiája és most már mindenki táncolt s boldog volt. A forgatagban egymásnak adták a helyet a gratulálók. Nem utolsó sorban Szarvaska is hamiskásan kacsintva gratulált és közölte, hogy a gyerekekkel ne legyen gondunk majd ő gardírozza őket, mi amikor azt illik nyugodtan távozzunk. Ami nem is oly sokára be is következett. Egy fényes csillag világította utunkat s mikor beléptünk milliónyi darabra hullott és egy pillanatra sötétség támadt, de utána a többi csillag újból ragyogott és akkor átölelt az újdonsült feleségem s így sóhajtott ,- a fényes csillag beköltözött a szívembe és ott ragyog, mert Gyöngyi úgy akarja és én is mióta megismertelek.. Ezekre a szavakra hirtelen nem tudtam válaszolni, nem is gondoltam, hogy valaha ez előfordul velem. Lehet, hogy csak képzelgés volt az egész, az est varázsa, de mintha Gyöngyit tartottam volna karjaimban abban a pillanatban. Nyír hozzám simult és mint aki most ismerkedik a szerelemmel hol vadul, hol gyengéden becéztük egymást egész éjszakán át.