Verzár Éva /Arany Szarvas/ Áldott legyen Mc.Old szaglása! Hihetetlen dolog történt a barlangban. Maris össze-visszalocsogott, erre lettem figyelmes. Magamban visszaidéztem az elmúlt napok eseményeit. S akkor kezdett bennem derengeni a valóság. Jól becsiccsentett szegényke az érett almák levétől, vagy lehet tüzes víz került kezébe, mert alaposan leitta magát. A tánca nem igazán érdekelt, láttam, amint ropja, a mellei az eget verték haragjukban. De, ami utána történt, bizony engem is meglepett. Tipim, a magas fenyő árnyékában van. Éppen szedtem össze a dolgaimat, készültem a nagy útra, amikor a fa mögötti bokorból furcsa hangok ütötték meg a fülemet. Mindenre hasonlított, csak emberi hangra nem! Kimentem, hogy lássam mi történik. Nem hiszitek el. Maris és Deli Bika vad nászát láttam, éles sikolyok között, amit a fán levő madarak – gondolva nekik szól a hang -, utánozni kezdtek. A vihar előtti csendben szinte megborzongtam. Erre valahonnan Mc.Old is előkerült: - Látod, amit én? – kérdeztem - Nem látom, érzem. – felelte - Hogy, hogy érzed? Az ágyékodba talán? Látom magadba vagy, akkor ott minden rendbe kell, hogy legyen! - Szarvaska, dehogy az ágyékomba! Az orromban. – No, gondoltam, ennek is furcsa szokásai lehetnek a szerelem terén. Észrevette, hogy valami másra gondolok, mint ő, ezért sietett a megszokott alaposságával kioktatni. - Tüzes vizet érzek a levegőben. Annak a nyomán jöttem el ide. Hallásom nem olyan kifinomult, mint a denevéreké, de az orrom csalhatatlan! - Az nagy baj. Csak a vadászaink ne kapjanak rá. – válaszoltam, s el is mentem, hagytam, hogy mindenki a maga dolgaival foglalkozzon. Vagy a máséval - Maris esetében. Már egy hónapja is elmúlt, hogy ez megtörtént. A barlangi élet összehozott bennünket egy szűkös helyre. Nem is voltak titkaink egymás előtt. Egy reggel a barlangi búvópatak mellett kit látok? Marist. Sír, zokog, csapja össze a kezeit jó magyaros módon még átkokat is szór. - Mi a bajod te asszony? Csak nem csípett meg valami az éjjel? - De bizony kedves Asszonyom! Grófnő, hogy én milyen szerencsétlen vagyok! Brüüüüüüüü! - Fejezd már be Maris! – utasítottam rendre. Nem Bécsben vagyunk. Itt Szarvas a nevem, így is nevezz. Akkor mi a bajod? - Áldott állapotban vagyok drága Szarvaska! Te, mint híre boszorka segíts, mert a Józsi a nyakamat veszi, ha megtudja. Rég nem is ért hozzám. Most mi lesz velem? - Semmi. Én nem ártok a kisdedeknek, tudhatnád. Isten ajándékai. Kihordod, lesz egy kis Deli Bikád is. Vagy, van még egy lehetőség. A közeledben volt akkor este Mc.Old – őt is megnevezheted a Tanács előtt apának. - Válassz!