Gligorics Teréz / Maris / Fenn a kék hegyen III. Hát ezek úgy kiforgatták a dolgokat, (majd igyekezek most urasabban írni, ha lehet) hogy a szülőanyja sem ismerne az igazságra! Viharűző tánc meg varázs-bab? Majd adok én nektek! Ha tehetnék, ideálmodnák ezek még NapóLiót is, pedig mindenki tudja, ő valami szigeten bújócskázik a szeretőjével. Mint a Mi Szemecskénk. Ő is…No de erre majd később kerül sor. Hát az úgy vót, ja, akarom mondani, az úgy volt, hogy tényleg nagy vihar pusztított a Vulg Farton. Már olyan rettentő szárazság volt mindenfelé, hogy az ős tölgyek levelei is lankadtan pihegtek a fák tetején. A madarak rakásra potyogtak mindenfelé, szegénykék többnyire szomjanhaltak, de éhen is, mert minden növény, minden bogár ami táplálná őket, rég kihalt. A Vének Tanácsa kétségbeesetten hívták össze a falut. Rimánkodtak, akinek csak keze-lába van, szedjék elő az erre alkalmas ruhákat, eszközöket, és jöjjenek aznap este a tűz köré, esőtáncra mielőtt a falu is elpusztul. Ugyanis a mi törzsünk ritkán folyamodik ilyen varázs-eszközökhöz, a Nagy Szellem nem jó szemmel nézi a földi beavatkozást, mert a halandókról való gondoskodás az Ő dolga. No, gondótam, akarom mondani, gondoltam, szép kis gondoskodás, szinte belepusztulunk! De nem szóltam semmit, nem az én hitem. Mindenesetre, aznap este összejött a falu, még engem is beöltöztettek ceremóniásan, pedig én nem is tudok az ő szokásaik szerint táncolni. Húznának csak csárdást, majd megmutatnám én nekik! Szokás szerint, a tánc akkor kezdődhet, amikor a nap megérinti a nyugaton lévő legmagasabb fa harmadik ágát. Állítólag az hívja elő a Nagy Szellem segédjét, a Storm Szellemet. El is kezdték járni, persze Aranyszarvas volt a főmaher, habár abban a nagy szárazságban nem merte felvenni a fűszoknyáját, még majd kigyulladt volna rajta. Egy lányától-szerzett selyem-valami volt a dereka köré csavarva, mely minden mozdulattal mutogatta majdnem-kecses lábait. Akkor lett meg a baj, amikor már nagyon leizzadt és annyira rátapadt az a selyem valami, hogy szinte pucéran is lehetett volna. A Vének mérges tekintetekkel szúrkáltak rajta, míg végül is Ezüsthajú Aya nagy nehezen elráncigálta onnan. Próbálkozott utána HaSika is, sikertelenül. Vonyító Farkasnak biztos ment volna a dolog, de gyásza miatt ő ki volt tiltva. Majd Aya jött elő eléggé szégyenkezve, pirulva, de ő meg olyan finoman, olyan kecsesen táncolt, hogy abból biztos nem lett volna vihar sohasem. Valikánkat elő sem lehetett hívni abból a transzból, melyben éppen álmodoztt. Már az egész falu népe sorba került, még mindig nem jött semmi jel a fentiektől. -No, Maris, te következel, - nézett rám Latrens. -Én-e??? – próbáltam odavágni neki a szemeimmel-,ne izzéj mán, no! Hát mán hogy járjam én ezt? Ahhó cigány is kell meg legalább egy Jóska!!! Erre Latrens odament a dobosokhoz s valami susmutyoltak ott, mire a dobos bólintott egyet s hirtelen megváltoztatta a tempóját, de olyan istenesen, hogy bennem rögtön felpezsdült az a sűrű, magyar vér. Szinte akaratlanul is elkezdtek járni a lábaim, meg sem lehetett volna kötni őket. Kiperdültem a kőr közepére s minden ördögöt elszabadítottam magamban. Nem láttam én, nem is hallottam semmit, csak jártam, jártam a bennem évek óta felhalmozódott táncot, ész nélkül. A többiek ámuldozva nézték, ilyet még sosem láttak. Hirtelen elhallgatott a dobos, mindenki szemei az égre voltak kifeszítve. A távolból valami zörej hallatszott. Majd még egy, s még egy…Az egész falu talpra ugrott, éljenezni kezdtek, majd Deli Bika a vállára kapott s kezdett kőrt járni velem. Kézről-kézre adogattak, míg végül is rájuk szóltam, ha nem hagyják abba, hát én betakarom őket az ebédemmel. Végre letettek, de már erre rohant is hazafelé mindenki, mert olyan eső kezdett esni, hogy nem lehetett keresztüllátni rajta. Másnap még mindig esett, harmadnap is. Már fél falu víz alatt volt, a nagy szél óriásfákat csavart ki, s még mindig esett. No, Maris, ezt jól megcsináltad, mondta Latrens. Én??? De hisz csak táncoltam! Végül is a falu eldöntötte, hogy ideje menteni ami menthető, megyünk fel a hegyekbe. Természetesen nekem jutott ki az a feladat, hogy összeszedjek minden ennivalót, amit még lehet találni a faluban. Szépkevés vót, akarom mondani, volt, mondhatom. Néhány cső kukorica, kevés bab, még kevesebb szárított hal, pár alma. A nagy szárazságban nem volt ivóvíz sem, így az almákat, ami megmaradt, kipréseltük, azt ittuk víz helyett. Abból maradt még egy kevés. Habár most már a víz nem volt probléma, úgy gondoltam, elvisszük azt is, elég jó az ize, mindenki szereti. Másnap, amint Latrens elmondta, elindultunk. Valahol útközben közénk került Szemecske is, nem tudom honnan jött. Elég fáradtnak nézett ki szegénykém, később meg is tudtam miért. A lányok előttem haladtak, természetesen mindenki Szemecskét vallatta, hol volt, hogy volt, mint volt. Legtöbb lány még sohasem volt kint a faluból, kiváncsiak voltak. Szemecske szeretett beszélni, pláne ha van aki hallgassa. Az anyja átküldte a szomszéd faluba valami rokonokhoz, hátha ott a szigorúbb szemek alatt lehiggad egy kicsit a pezsgő vére. Hát nem higgadt le. Azt hogy minden egyedülálló férfiszeméllyel kikezdett, még valahogy eltűrte a nép, de amikor a falu kuruzslójának a férjét kezdte kerülgetni, kiseprűzték onnan. Szegényke majdnem idáig szaladt. Hát ezért volt fáradt. Végre letelepedtünk. Másnap előszedtem egy kis babot, más már szinte nem is volt. Már épp odaakartam tenni, amikor az egyik falubeli harcos szaladt nagy örömmel a tűzhöz, hogy nézd, mit hoztam! S egy nagy nyulat tartott elém. Erre nagy ujjongás lett, végre húst is ehetünk! Mondjuk épp sosem főztem nyulat babbal, de gondoltam, hús az hús. Jó nagy kondérral lekotyvasztottam, hadd teljen meg jól a hasuk végre. Előszedtem még a maradott almalevet is, úgy gondoltam ízesebb mint a víz. Ettek, ittak, vígadoztak. Nekem nagyon úgy tűnt hogy túl víg itt mindenki, de gondoltam, csak örülnek hogy végre biztonságban vannak. Végre én is leültem enni, jutott nekem is almalé. Mohón ittam, s hirtelen furcsán éreztem magam, de olyan JÓ furcsán. Töltöttem még egyet, majd még egyet. Dalolgatni kezdtem. Egyszerre csak fejbevágott egy gondolat: te Maris, te be vagy rúgva!!!! Szent Isten, az almalé!!!!! Jobban mondva, alma-bor…Túl sokáig állt! Rögtön letettem a bögrémet, széjjelnéztem a tűz körül. Már mindenki a hatása alatt volt. Aranyszarvason már alig volt valami gúnya, ha jól láttam, valami még otthonról hozott selyem alsó volt rajta, annak is az egyik vála piszkosul lecsúszva…Ayával valami őrült táncot igyekezett járni, már legalább is amennyire a részeg lábaik megengedték. Valikánk McOld ölében sóhajtozott, Szemecskénk nagyban vetkőzött, erővel ment volna lubickolni, hiába mondták neki, hogy itt nincs hova…Latrens, jesszusom, Latrens a tűznek háttal hajuldozott, erősítve hogy élesztgeti a tüzet!!! Ja, persze, a bab…Egy bolond százat csinál, perceken belül mindenki a “tüzet élesztgette”, olyan zajt csaptak, azt hittem már megint mennydörög! Szégyenszemre még az asszonyok is beálltak a sorba, szinte nem lehetett azt a sok bab-aromát elviselni. A kutyák már rég elszöktek onnan, félve pislogtak a sátor mögül… Fél óra múlva elállt az eső. Másnap reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk. Már aki tudott. Latrens majd csak délfelé bújt elő, panaszkodott, fáj a feje… -Te Maris, - mondta Latrens, - micsoda misztikus este volt ez!!!! Le kell írni, most rögtön, míg friss bennem az élmény… Hát így volt. S merje valaki letagadni!!!