93. fejezet Fenn a Nagy Kék hegyen.. „ Viharűző Tánc „ …, a Vének Tanácsának barlangjában még késő éjszakáig égett a tűz. A bölcs öregek minden apró részletre figyelemmel tervezték meg ősi szokások szerint a másnapi fontos rituálét. Legelőször is minden félreértést félre téve a résztvevők közt legelső sorban a Boszorkány Tanács tagjainak hivatalból részt kell venni a többiek már önkéntes alapon vesznek részt, habár nagy megtiszteltetés ez a próbatétel, mert akit most avatnak fel , annak a neve örök időkre bekerül a törzs történelmébe és anekdotákat dalokat írnak hozzájuk. Üvöltő Bölény, még az est folyamán magához rendelt és közölte velem, hogy az eseményről hiteles feljegyzést készítsek, amelyet majd végleges formájában egy fiatal őz bőrére jegyzik fel és a főnöki sátorban a totem sarokban levő agancsállványra helyezik el. Lassan elcsitult minden barlang lakója. A gyerekeimhez mentem, mert egész nap alig tudtam velük érintkezni. Az én Aranyfelhőm egyből faggatott, hogy őneki miért nem lehet részt venni Kisharanggal és Csillagszövővel a holnap esti rituális táncon. Na most ezt hogyan mondjam el....ej ej Gyöngyi ha most itt lennél, könnyebb lenne !,- tudod kicsim te és a tesók még csak a tizenkettedik évetekben jártok és ahhoz, hogy ilyen rituálénak résztvevői lehessetek még sokszor meg kell telni a holdnak és ugyanannyiszor elfogyni. - de hát apu mi tudunk nyilazni, úgy úszunk mint pisztráng, nyomokat olvasunk és vadászunk...,- hogy is győzzem meg, mert ez mind igaz. - tudod kicsim a Vének Tanácsa dönt és az ellen nincs apelláta próbáltam a vitát lezárni, mert magamban tudtam, hogy még nem érettek erre. Nos a kis zsörti-mörtik nagy nehezen elaludtak. Marisom azaz Riad Őz oly hálásan nézett rám fáradt szemeivel, hogy kihúztam a méregfogát ennek a problémának. Reggel korán talpon volt az egész törzs apraja nagyja. Egymásnak adták a Vének Tanácsának barlang bejáratát a szülők és a kórban benne levők a jelentkezési jegyükkel ami nem más , mint egy fakéregre festett egyedi személyes jel. Az én dolgom a feljegyzés készítése volt és ebben igyekeztem minél precízebb lenni. Bekukkantottam minden barlang ajtaján, patak partjára kinéztem s a fagyűjtőket is ellenőriztem. Így vettem észre, hogy Arany Szarvas nagy sebbel-lobbal eltűnt a törzsorvosi barlangüregben. Rosszat sejtve siettem utána, gondolhatja mindenki a féltés beszél belőlem. Szegénykémet Dr. Tömős Agyar fogász székében láttam viszont feldagadt ábrázattal. Nagyon fájhatott neki, mert a legerősebb fájdalom csillapítót kapta a „Capitalis Lórugás med.” amitől egy óra múlva lelappad és a rángatós-pörgettyüs fúrógéppel kifúrja és betömi „ agyar-potlóval”. Mikor kiment mondom Dr. Tömősnek,- gondod legyen rá hogy meggyógyuljon , mert ő vezeti be a táncával az egész rituálét. Nagyon jól tudom Farkaskám, mert a Tanács utasított , minden orvoslót , hogy készenlétben legyen, különös figyelemmel a főszereplőkre és a bliccelőkre. Távol álljon tőlem, hogy ilyen gondoljak,- az én Szarvaskám bliccelne? - á dehogy :))) Az egész törzs népén érezhető volt a feszültség, mintha milliónyi szikra vibrálna olyan pattanásig feszült volt a levegő. Nagy nehezen ahogy a nap korongja annyira megbújt a Nagy Sziklás hegyek mögött , hogy épp csak az égre vetődő sugarai látszottak, megadta Üvöltő Bölény a jelt és a tűzgyújtók összepattintották köveiket és fellobbant a láng. Egyre nagyobb láng csóvák nőttek s a hirtelen leszálló sötétben uralkodóvá vált a tűz fénye. Mindenki a törzsbeli rangjához méltó helyet elfoglalta és Üvöltő Bölény egy nagy fűz-koszorút dobott a tűzbe s kezdetét vette a rituálé. A forgatókönyv szerint a Boszorkány főnök kezdte a pörgős táncot. A különböző hangú dobok csodás összhatása valami mámorító zenét szolgáltattak. Ahogy erősödött a hang úgy fokozódott a feszült várakozás az arcokon. A sok csillogó szem a tűz fényében még misztikusabbá tette és méltó háttere volt a műsornak. A legmélyebb dob pergése jelezte, hogy Szarvaska következik. Korát meghazudtoló fiatalossággal, valósággal repült a tánctér közepére. A jelmeze nem volt mindennapi, méltó volt rangjához a törzsben. Megpróbálom röviden leírni ,- ami a legmeglepőbb volt, hogy minden mozdulatnál, mint egy szárnysuhogás olyan hangot hallatott a növényi szálakból fonott jelmez. A szálak a nyakban egy díszes karikához voltak fonva s így takarták az egész testet s minden mozdulatnál kivillant alóla a bőre, de azon is mintha lett volna valami,- no majd látjuk. Ahogy táncolt kígyózó mozdulataival egymás után szólongatta be társait. A tánctér közepén elhelyezett cserépedényből a dob pergés jelre merített egy adag speciális babot. Ez azért volt speciális, mert a táncosoknak az extázis fokozására és csakis nekik kevertek hozzá a zöld mákgubó nedvét s attól földöntúli transzba esnek. - misztikus hangon kezdte hívni a helyettesét miközben megvált suhogó ruhájától s alatta a teste telis-tele volt festve gomolygó felhőfodrokkal ami a vihart jelképezte. - Hívására ami így hangzott nagy dobpergés közepette,- jöjj éjszaka szépséges fénye ! Erre Ezüst Haj táncolt be és testét csak mosolygó holdak fedték jelképezve az ő szerepét. Ő is merített a cserépedényből s így következtek egymás után... - jöjj éjszakának fényessége ! És Fényescsillag jelent meg testén millió csillaggal s ő is merített a speciális tánc babból. - utánuk Hajnali Simogatás, testfestése csillogó harmatcseppek..következett Riadt Őz testén a rét minden virágával...majd következett az ifjú boszorkány Mosolygó Szem aki testén a tündöklő napot viselte s a napsugarait ábrázoló arany csíkokkal.. Az egyre gyorsuló dobpergésben forogtak cikáztak, mikor is a koros főnök Üvöltő Bölény megadta a jelt, hogy az összes résztvevő vegyen részt a rituális táncban. A boszorkányoknak akkora hatása volt a többi próbatételre jelentkező táncosra, hogy azok rövid időn belül megszabadultak a felső ruházatuktól és a lángok villódzó fényében aranyló testek hullámzó, kígyózó mozdulatait láttuk. Csodálatos volt az összhatás. Ahogy haladt az égen előre a hold úgy simultak egyre jobban egymáshoz, hogy a fáradságtól nehogy elzuhanjon valaki is , mert akkor annak hiábavaló volt minden erőfeszítése. A tánc nem csak ebből állt, hanem bizonyos időközönként amit a főboszorkány vezényelt le, a táncolók félkört alakítottak a tűz körül és arra szellentettek és minden fényvillanáskor a közönség ollézott meg kiáltottak uff uffuff...a nézők is ropogtak ám istenigazából, mert ez a főzet a Hajnali Harsonás Juliska babból készült... A „ viharűző tánc” elég hatásosnak bizonyult, mert az égen oszladoztak a sötét fellegek és egyre több csillag bújt elő s a hajnal eljövetelével az első napsugarak az utolsó fellegen is utat törtek. A táncosok nagy bajtól mentették meg a falu népét, így büszkék lehetnek teljesítményükre, a nevük felkerül a törzs történeteit megörökítő szarvasbőrre. A kimerítő éjszaka után mindenki elhúzódott pihenni s az élményeket a szereplőktől majd akkor tudjuk meg ha jól kialudták magukat. Bizonyára csodás élmény lehetett a tánc s annak belső izzása amit csak azok érezhettek aki a körben voltak. Jó pihenést táncosok köszönjük nektek.