92. fejezet Fenn a Nagy Kék hegyen ...keserves volt az út fel a Nagy Kék hegyre. A sok teher és a meredek ösvény nehezítette a haladást. A vihar előjelei már félúton jelentkeztek, de védve voltunk a heves támadásoktól a sziklák tövében. Sűrűn vissza pillantottam a völgybe ahol Suskahana folyócskánk már helyenként kilépett medréből. Vulg Fart valley felső részét maga alá kényszerítette, akik ott laktak már csak a fa-tipik teteje látszott ki. A mobil tipi-sátrakat magunkkal hoztuk, mert úgy néz ki az árhullám, hogy hosszabb időre kell berendezkednünk. Légvonalban a falutól úgy körül-belül két nyíl lövésnyire a védelmet nyújtó barlang rendszertől még egy nyíl lövésnyi választ el. A gyerekek és az asszonyok egy csoportban haladnak, de közben van rálátásom Aranyfelhőre, Kisharang /Flaviára/ és Csillagszövőre is , és amint látom Riadt Őz vagyis Maris terelgeti őket, mert a lányok elég önfejűek legalábbis Felhőcske ami nem véletlen , tiszta anyja. Az asszonyokkal együtt, de egy kicsit előttük járva kapaszkodnak felfelé elég hangos zsivajjal a lányok csoportja. A harcosok csoportjából mindent jól láthattam és szemügyre is vettem. Az sem kerülte el a figyelmem, hogy egyszer csak oda intette Üvöltő Bölény az asszonyok csoportjából Arany Szarvast, aki köztük a rangidős és valamit mondott neki. - no ez hamar kiderült, hogy mit mondott, mert Arany Szarvas megszaporázta a lépteit és ahogy a lányokat utolérte, heves gesztikulálásba kezdett és többször nézett jelentőségteljesen a falu vezetői felé. Ahogy láttam Mosolygó Szem kapott legtöbbet a letolásból, mert mióta visszajött a nyaralásból nem fért a bőrében. Azt majdnem elfelejtettem, hogy egy kicsit elküldte az anyja a cherokee nemzetségbeli ismerőseihez, anyja Fehér Nyír családjához környezetváltozásra , hogy ezáltal hátha visszafog a kacérkodásból, de csak olaj volt a tűzre. Hangosan, hogy hallják a harcosok is, mintha a társainak mondta volna, azt találta ki, hogy bújócskázzanak a barlangokban és csók legyen a fizetség annak aki megtalálja őket. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora sikert aratott a lányok körében. Erősen alkonyodott mire felértünk a barlang szintre, ahol egy cserjékkel szegélyezett fennsík fogadott bennünket. A teherhordó állatainknak is már megváltás volt, hogy felértünk a helyenként igencsak meredek ösvényen. A málhákat leoldottuk róluk és a nagyobb fiúk felügyelete mellett legelni engedtük őket. Szerencsés hely ez, nem véletlen az ősöktől, hogy végszükségre tartogatták ezt a falu népének, mert itt minden megvolt ami a túléléshez kell. A fennsík nyugati oldalán, ami nekünk lentről a túlsó oldal, ott ered egy kis patak és mire erre a szintre ér elég bő a vízhozama ahhoz, hogy egy kis duzzasztással kielégítse a szükségleteket. Míg az idősebbek pihentek addig körbejártuk a leendő otthonunk. A vízpart és környékére ráfér a tisztogatás és az elmozdult kövek megigazítása. Mindennek meg lesz a helye, fentről lefelé az ivóvíz vétel, állatok itatása és a tisztálkodás pedig egy kis duzzasztott részben. A törzs vezetői meghatározták a barlangok felosztását és itt nincs apelláta úgy kell elfoglalni mindenkinek. Ez most szükség állapot , sokkal szigorúbbak a törvények , aki megszegi nagyobba büntetés is. Sziklákkal körülvett tisztásra az asszonyok és gyerekek által összehordott gallyakból fellobbant a tűz, amely mellé megpihenni és a Nagy Szellemet megidézni letelepedett a törzs, ugyanolyan módon , mintha otthon lennénk. Ma este csak halk elmélkedés lesz és a pipa jár körbe, mert kifáradt a nagy menetelésben mindenki. Holnap estére hirdették ki a „viharűző táncot” ami napnyugtától virradatig tart. Ez nagyon ritka rituálé, csak vészhelyzetben alkalmazzák, a Vének Tanácsa tagjai közt van csak aki ezt már eljárta, mert régen volt ilyen helyzet. Úgyhogy a tűznél mindenki megkapta a másnapi feladatot, hogy miben kell kivennie a részét. Legfőképp hatalmas mennyiségű tűzifára lesz szükség, hogy egész éjjel lobogjon a láng, mert a Nagy Szellemnek ez tetszik. A másik az, hogy a legszelesebb babból kell főzni a táncosoknak. Ennek is megvan a miértje, mondta Hosszú Toll, mert Öreg Szemmel ők ketten ismerték ennek a rituálénak minden mozzanatát. A „ viharűző tánc” vagy ahogy még nevezik „ lángok közt durrogó” abból áll, hogy azok a személyek akik részt vesznek benne, legyen az nő és férfi, mindnek be kell laknia a „ Bab cunami módra” gulyáságyúból. Ezután fel állnak szorosan egymás mellett és elkezdődik a kígyózó mozgású tánc. Ahogy fokozódik az extázis úgy kell a ruhadaraboktól mindenkinek megszabadulni és amikor durrantani kell akkor ezt a tűz felé fordulva kell elengedni. A legvége felé mivel fárasztó egész éjjel járni a „ viharűzőt” szorosan egymáshoz simulva kell ropni, mert másként összeeshet valaki és akkor a Nagy Szellem nem segít, látva, hogy milyen gyengék az ő fiai és lányai. Tehát nem kell félre érteni semmit ez nagyon nehéz feladat és erre önként jelentkezőkön túl, elvárások vannak bizonyos személyek felé akiknek részt kell venni. Egyben ezt még az érett lányok és a harcossá avatandó fiuk próbatételének is betudható. Tehát a szülők és a Vének Tanácsának jóváhagyásával ezt feljegyzik a törzs történetébe, mert ha végig bírják csinálni akkor méltók a cím viselésére. Gondolhatjátok, hogy felbolydult az egész falu apraja nagyja, hogy ki vehet részt, ment a sutyorgás egész késő éjjelig, úgy a lányok barlangjában , mint a fiúkéban. Kíváncsi vagyok kik jelentkeznek, mert én úgy érzem, hogy Gyöngyim közeli halála nekem ezt a részvételt nem teszi lehetővé. No aludjunk rá , mert nehéz nap áll mögöttünk.