Gligorics Teréz / Maris / Riadt Őz / A Nagy Szellem döntése No, nekem is beborút az ér alaposan s elég gyorsan. Méghozzá Aranyszarvas meg drága Gyöngyim beavatkozására, ha igaz hogy Gyöngyinek is vót része benne. Nekem valahogy gyanus, de tény az, hogy jóideig nem lehet Márkizni…De hadd mondjam el elejétül. Az úgy vót, hogy (állítólag) Aranyszarvas álmában, (Latrens szerint be vót Mari Hu Annázva) beszélt Gyöngyivel. Gyöngyi nagyon be vót gurúva hogy Latrens ijjen gyorsan tanát magának valakit, mer az Ő teste még ki sem hült, máris valaki fekszik az ágyába. Hát ami igaz, igaz, engem is bökdösött a lelkiismeret érte eléggé, de gondótam Ő akarja hogy Latrens engem vegyen el feleségű aztán nem számít. Persze, hozzátehette vóna hogy azé ne mán hónap, dehát ami történt, megtörtént. Éppcsak felkeltünk reggel amikó jött Aranyszarvas, hogy üzenete van Latrensnak. Szarvaska persze tessékelt vóna engem rögtön kifelé, de Latrens közbeszót, hogy ez az én érdekem is, maradok, ha tetszik, ha nem. Igy pontosan tudom mi lett mondva, mi nem. Az vót az üzenet, (állítólag) hogy nekem ki kell költözni innen, csak egy év múlva lehetek a Márki felesége, odáig semmiféle ágybafekvésrű nem lehet szó, sem velem, sem mással. Jobbanmondva, Latrensnak egy évig nem szabad asszonyszemélyhez közelíteni. Hű, de begurút Latrens, hogy nem fogad szüzességet még Gyöngyi kedvéért sem, mert hogy Ő már meghótt és neki mindegy, de Latrens még az élők között van és szükségei vannak és neki ne parancsoljon senki. Szó szerint kitessékelte Szarvaskát a házbul. Szarvaska csak annyit szót vissza, hogy ezt még megbánja de nagyon, mire Latrens becsapta utána az ajtót. -Sehova sem mész Maris, - mondotta nekem, - ebben a házban én parancsolok. Jó van, gondótam, most parancsóhatsz, de lesz ez még másképp is. Tettem-vettem a dógomat egész nap, de valahogy nagyon nagy csend vót a faluba, még a gyerekek is odébb mentek játszani. Aranyfelhőnek szerzett az apja egy új nyilat, most mind azzal akartak játszani, főleg az én fiam, mert sehogy sem tudja elviselni, hogy Aranyfelhő jobb célzó mint ő. Latrens igért neki is egy nyilat, hogy az varázsnyíl lesz, azzal a sólyom szemét ki tudja lőni a hegyen túlról. Most azért nyöszöget állandóan. Józsi valahova eltünt, de gondolom hova, mert Valika is eltünt, biztos megint “álmodik”, mert rengeteget “álmodik” ez az asszony, csak aztán egy nap álmodjon majd az eredményre pelenkát is, mer én ugyan nem mosom! Mindenki azér ne nézzen cselédnek, mer az is ember. Különben is, én már régóta nem vagyok az, tulajdonképpen nem is tudom mér beszélek meg írok igy, mer bizony megtanútam én rendesen is. Találtam egy csomó könyvet Gyöngyi holmija között, majd előszedem én azokat egyenkétn, abbul biztos művelődök majd valamennyit. Van egy szép is köztük, tele van képekkel, valami Mikes Angelusz festette őket valamikó nagyon régen, én csak azt nem értem, akkó hogy kerűt ebbe a könyve, mer amint láttam, ez a könyv csak pár éve lett festve. Majd megkérdezem Latrenset, ő biztos tudja. De mán megent letértem a fontossárú. Este nagy zűrzavarra mentem ki a ház elé, hát látom, az egész falunépe össze vany gyülekezve a Vének Tanácsa tipije elé, s meglepetéssel látom, Szarvaska is ott ül közöttük. Hinyje, gondótam, ez ide is benyalta mán magát! Egysző csak feláll a legvénebbje, de az ojjan vén vót, hogy mán a pipáján is ráncok vótak, s csendre intett mindenkit. -Uginali! – kezdte el. Azt tudtam, azt jelenti testvéreim. - a-de-ho-hi-s-di a-ni-la-s-da-lv! (szégyen érte törzsünket) Erre mindenki elkezdett lármázni, az ég felé emelték karjaikat is valami imádságot vagy könyörgést mormoltak, nem vagyok benne biztos melyik vót, de nagyon megrémisztett. -Nagy szégyen érte a falunkat! – ismételte meg a Vén. – Mi egyszerű nép vagyunk, de mindig becsületben éltünk. Igyekeztünk tanulni, haladni előre. A Sáppadtbőrüektől is elfogadtuk a tudást, ha az népünk hasznára volt. Viszont soha semmit nem változtattunk a Nagy Szellem engedélje nélkül. A Nagy Szellem fel van háborodva a történteken. Pát napja meghótt egy asszony akit tiszteletben tartottunk életében, és ezt a tiszteletet meg kell neki adni halálában is. Az egyik testvérünk megszegte ezt a törvényt, új asszonyt vitt tipijébe mielőtt a szabályos gyászidő lejárt. Aranyszarvas közbenjárásával a Vének Tanácsa beszélt a Nagy Szellemmel ebben az ügyben. Próbálta elfogadtatni vele Vonyító Farkas döntését. A Nagy Szellem erről hallani sem akar, Ő hozta meg a végső döntést: Vonyító Farkas el fogja veszteni minden varázserejét teljes egy évre. Ha ez idő alatt megbecsüli magát, távolmarad mindenféle asszonyszeméljtől, a gyászéve leteltével visszakapja erejét. Ha megbukik, közönséges halandó lesz belőle, és kiűzetik a faluból. A nagy Szellem azzal érvelt, megjegyzem, mi is egyetértünk vele, hogy rossz példával járul elő, rombolja a fiatalokat, melyek most vannak formáló éveikben és megbotránkoztatja az időseket, akiknek már csak az örök vadászmezők a fontosak és imádságban töltik életüket. Vonyító Farkas, állj fel! – parancsolta neki a Vén. Egy évig nem használhatsz semmilyen eszközt gyógyítani. Ebben beleértjük a füveket, orvosságokat, kuruzslást, érintést. A Rukusz Patikuszt becsukod. Ha megélhetőségre van szükséged, mindig akad munka a faluban. Gyöngyharmat vagyonát nem használhatod amíg az év lejárt, ez a törvény a faluban. Ha az egy év alatt megmutatod hogy becsületes, tisztességes ember tudsz lenni, kétszeresen fogod hatalmad visszakapni. Kilenc hónap leteltével meg van engedve udvarolni nőszemélynek, de ágyadba nem vihetsz senkit. A Nagy Szellem figyelni fog, Ő mindet látó. Ha megbuksz, el kell hagynod a falut. Köszönd meg Nagy Szellem jóságát, ezért a bűmért sokkal nagyobb büntetés jár, még halál is… Erre leült a Vén. Halálos csend szállt a falura, senki sem mert megszólalni. Sokan remegtek is, ritkaságba megy, hogy a Nagy Szellem személjesen küld üzenetet egy törzsnek. Latrensre néztem, de arckifejezése nem árult el semmit. Szó nélkül megfordult és elindult haza… No, Maris, mondtam magamnak, te aztán szépen leültél a két szék közé… Folytatása következik