Pápai Aranka / Ezüsthaj / Résen lenni Aya!!!! Reggel összetalálkoztam Marissal, figyelmeztetett, hogy ne bízzak én annyira Szarvaskában… De miért akarna nekem rosszat a barátnőm? Mikor olyan kedvesen ajálkozik koszorúslánynak Mosolygó Szem is…! No, de erről a Nagy Varázslóról meg annyi rosszat hallok. Kicsit öregecske is a lelkem. Ez a Maris is minden lében kanál, azt is tudni véli, hogy a Real Madrid arénában valami szörnyűség történt. De igaz lehet, mert olyan összeköttetései vannak, hogy az na. Az a híres, „Mindent kifürkész” csodalap főszerkesztője talán még az én madárkáimnál is többre jutott. Jajj, nem! Nem lehet az igaz, amit pletykálnak! Éjféltájban kilopakodtam a madárkáimhoz, de már aludtak. -Mi lesz most már énvelem, Jesszum Pepi!?? Az én drága Ottokárom ennyire megrokkant volna? Jól járok most már én, egyik rokkant, a másik vénecske, meg mindegyik más nőnél van elkötelezve… Óóó, jajj! Amint így sóhajtozom, valami megzörrent az éjszaka csendjében. Egy sötét madár reppent fel, majdnem mellőlem, aztán ahogy elsuhant, sejtelmes hang szólt hozzám. - Már rég erre a nagy dilemmádra vártam, segítségedre sietek Aya, de légy résen! Használd ki, hogy istennőnek néznek, és nagyon kemény feltételekkel töltsd meg azt a kosarat! Így elveheted a Nagy Varázsló még megmaradt erejét. - Ki vagy? - Választ már nem adott senki. Gondoltam, segítségül hívhatnám a falú asszonyait, de jobb lesz inkább megfenyegetni a varázslót. Megváltó ötletem után olyan jókedvem támadt, hogy felcsippentettem az itt kapott bőrszoknyám szélét, és körbetáncoltam a fenyőt ősi örömtáncunkkal, a flamecoval. Kicsit hiányzott a csörgő dobocskám, de rózsás tenyerembe csaptam, és felhevült testtel roptam hajnalig. Mire a nap vérvörös sugarai nyilakat lövelltek az égboltra, úgy elbódultam, hogy pilledten hajtottam fejem rövidke pihenésre, és nem láttam meg, ki lopakodott tipim mögé, hogy meglesse álmomat.