88. fejezet A Nagy Varázsló szerelme..., …, jaj drága Gyöngyim ott fenn azon a tarajas felhőn, gondolom jókat mulatsz rajtunk, itt lenn miket nem eszelnek ki egyesek. Szegény ártatlan Don Karfiol kisebb lánya Ezüsthaj aki oly ártatlan még kora ellenére is, hogy hisz a mesékben. Közben lehet, hogy Szarvaska lefizette a madarakat is, hogy azt csicseregjék ami az ő terveibe belefér. Azért mi is figyelünk a történésekre és nem engedünk szabad folyást mindenféle irányzatnak. Még hogy a varázsló csak úgy szerelmes és házasodik. Ezt Karl de May is megírta a „ Nagy Varázslók Kötelmei” tudományos értekezésében, következőképp : „ az a varázsló aki házasságra adja fejét, szigorú próbáknak kell megfelelnie, hogy a szakmai titkot a nászágyban nem fecsegi ki és egyébként is minden titkot megtart.” ezért őneki a háromhegyi titokbarlangba kell menni, és onnan elhozni a titoktartó gyökeret, ami csak ott terem. Ez még csak a kezdet. Ezen kívül az ara is feltételeket szabhat, pl. a szavahihetősége, férfiassága, vagyoni helyzete stb. dolgában. Este a családi tűznél beszélgettünk is Marisommal erről , kérdeztem is néki mi a véleménye erről a nagy sietségről. - Maris mondd ! Neked mi a véleményed erről az Ezüsthaj körül kevert dologról ? - no ha véleményemre vagy kíváncsi, hát legyen...szerintem ez a Szarvas azé csinyáli ezt a bajt, me elakari tereni a figyemet a lányárú.... - ezt , hogy érted Maris? - hát úgy, hogy láttam az erdőbű kigyünni a varázslót meg Szemecskét és valami nagy varázslatott csinyálhattak me mindkettőn fordijva vót a ruha , mintha mennének de gyüttek közbe. - hej Maris :)))) de jó szemed van...tehát innen fúj a szél nem akarja az anyja, hogy varázsló kerüljön a családba, mert akkor neki annyi. Nagy szárnycsapkodást hallottam a dúc felől...csak nem a válasz jött meg a Winer Cejtungtól ? - Marisom kimegyek megnézem, mert sok választ várok a kérdéseimre amiket ennek a Don Ottokár nevű matadorról meg az egész dologról tudni akartam. A lapnál mindent tudnak ami európában pletyka. A dúcban két hírvivő sólymom is volt, mert a híreket egy nem bírta volna el. Leoldottam a róluk a levéltasakot s így nyugodtan tudtak enni inni és pihenni, mert nagy út volt mögöttük. Bevittem, hát hogy napvilágnál olvassuk át. A tűz villódzó fényénél olvastam fel Marisnak, aki közben ágyba parancsolta a gyerekeket, akik még sutyorogtak a másik szobában de egyre halkult a hangjuk és elaludtak. Az egyikben a szokásos szerkesztői üzenetek és köszönő levelek voltak, de másik volt az érdekes. Jó barátom Papar Azzi a „ Mindent Kifürkész „ rovat vezetője írt az európai pletyikről. Ha láttátok volna Marisom fülét ahogy hegyezte a friss hírekre...öröm volt nézni...egy kis szünetet tartottam, de rámrivallt...folytasd !- a hangja egy kissé rekedtes volt. Nos,- ez év júliusában a Real Madrid arénában volt a nagy matador bajnokság ahol a mi Don Ottokárunk is érdekelt volt. Legelőször a rendezőknek nagy bonyodalmat okozó Donna Karfiol Amáliát kellett átültetni az állatkijárótól szemközti páholyból, mert a bikák nem mertek kijönni, mikor elmosolyogta magát. A legvadabb bika is a patáival verte a szügyét és bömbölte, hogy míg ez ott ül nem megy ki az arénába. Eme kis intermezzó után elkezdődött a viadal. Don Ottokárt ez a dolog annyira lesújtotta, hogy alig figyelt oda és egyszer véletlen a posztó mellé döfött a bikuci és nemcsak a seggedelme sérült hanem, mint kiderült a felcsernél a varogatás közben, sajna férfiassága is sérült s a ahogy a biliárdban mondják „ a golyók kiugrottak „ oda a karambol. Marisom először szörnyülködött majd minden átmenet nélkül hahotában tört ki. - és nevetve dalolta...”Ottokár Ottokár szopránul dalol már”:)))))))))) - no Latrens mondta , holnap elmondom Ezüsthajnak és nem fog bánkódni miatta. Úgy úgy Marisom feküdjünk le , mert késő van a többit majd elolvassuk holnap.