Verzár Éva / Arany Szarvas / A Nagy varázsló öröme – az indiánok bánata … Aya kosarat font, a madarakkal beszélgetett, de elfelejtette, hogy nálunk, mit jelent a kosár. Ez történt reggel … Sötét fellegek gyülekeztek az égen. A varázsló kilépett tipije ajtaján, és nyomban elindult. A folyó felé ment úszni, de elhaladt Aya tipije előtt. Megrendülve látta, hogy egy kosár várja. Öröme határtalan volt. Akkorát kiáltott, hogy a legkisebb gyerek is rögtön előbújt vackából. Az enyém lesz Ufff … Ufff! – a férfi szólalt meg belőle. Az igazi férfi, és tapsikolt, mint egy gyerek, aztán őrjöngve vetette magát a hullámok közé. Ha nem ezt teszi, rögtön tipijébe viszi Ayát, aki félve nézett ki mi történhetett. Én azonnal ott voltam. Szarvaska nem tudod miért örvend A Varázsló? Ayám, azt hiszem, tudom. Elhamarkodottan cselekedtél. Nem vall rád. Te, nem ismered még eléggé népünk szokásait, hagyományait. Miért nem kérdeztél meg? Nem ismered Karl May bácsi történeteit? Esténként nem ültél kinn a tűz mellett, amikor mesélt? Őszintén? Nem. Akkor nem is tudod, hogy IGENT mondtál. Mert a kitett kosár, bőséget és áldást jelent. Jesszum Pepi, most mi lesz velem? Megülitek a nászt – válaszoltam, és szerettem volna átölelni, de sajnos Aya bevonult tipijébe, azóta sem láttam.