Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) A csalfa Farkas! „Nagyszerű nő ez a Maris, soha nem kívánok különbet, hogy eddig nem vettem észre. Egymás karjában szenderedtünk álomra...és hogy mi volt az álom az nem publikus, de mondhatom csodálatos volt...” Csalfa, vagy hazudott? Ezen gondolkodom, miközben az elmúlt csodálatos éjszaka jár eszemben, amit Letrans márkival töltöttem, akit most itt, Fehér Farkasként emlegetnek. Ketten vannak? Vagy álmodozik, de ami velünk történt az, való és igaz! Én ártatlanságomat adtam neki, és ezt tudta a falu is, mert amíg nála voltam, folyamatosan doboltak. Reggel az asszonyok virágfüzért akasztottak a nyakamba, és bevezettek egy nagy tipibe, amit az asszonyok házának neveztek. Rettenetes volt! Dolgozni kellett volna! Nekem! Egész nap sírtam. Anyám segített, azt mondta a többieknek, hogy a boldogságtól sírok. Mindenki engem ölelt és biztatott. Csak Maris volt mérges. Elindult világgá. Kiment az erdőbe, és én szerettem volna bocsánatot kérni tőle. Nem találtam sehol sem. Bánatomban leültem egy fa alá, amikor megmozdult a bokor. Elém állt egy nagyon kedves férfi, és azt mondta: Kedves Mosolygó Szem! Napok óta nézlek messziről! A nevem Mc.Old, a falutokba megyek. Csak arra vártam, hogy négyszemközt beszélhessek veled. Azt szeretném, ha már ott vagyok, megkérhessem a kezed. Tudom fehér szüleid vannak, ezért kérlek így meg. Én nem ismerem Ön Uram, hogy legyek a felesége? Ismerj meg! – Ezzel mellém ült, átölelt és megcsókolt. A csókja még finomabb volt, mint Latrens márkié. Most mi lesz velem? Megyek a mamához és megbeszélem vele. Mindkettő tetszik nekem, de melyiket szeretem? Még egyszer csókot váltottunk, nem mehettem úgy el, hogy ne érezzem az ölelését, amibe beleborzongok most is. Mitévő legyek? Mit kell cselekedjek? Mama, segíts! Nekem mindkettő kell!