87. fejezet. Bucsú Gyöngyitől..., egymásra találás Marissal. …,a faluban még nagyobb a kavarodás,mint a temetéskor és azt megelőzően volt. Erős a gyanúm, hogy valami titokzatos dolog történik amit már nem mi irányítunk, hanem a Szellemvilág. Aranyszarvason valami olyan jött elő, mint mikor a gyerekek a vízparti füzesben varázsolóst játszanak. A kettő remélem nincs összefüggésben, mert megértem, hogy a veszteség egy kicsit eszét vette, de lebegni és álomképekben élni nem lehet vagy azt vonja maga után hogy a Ha Nem Vigyázol Elvarázsollak Táltos mondott,- irány a gyerektipi és lehet gügyögni. A minap is elkapott és húzott magával az erdőbe,- gyere Fehér Ordas dolgom van veled. Hű a nemjóját gondoltam , ha ezt Maris kiszúrja nekem annyi, lehúz egy olyan sallert a képemre, amit már egy párszor beígért, hogy egy hétig dolgozhat rajtam Dr. Na Ki Plasztikázlak meg a varázsló. Olyan vörös tűzben égett a szeme neki, mint bagzómacskának hát ezé gondoltam, hogy valami disznóságon töri a fejét. De nem hál'istennek mindkettőnk javára. A dolog nyitja másban rejlett,- mégpedig abban, hogy újabban nagyon rákapott a „Mari Hu Annáról” elnevezett fű élvezetére ami azt mondják repít. Nekem is kínálgatta , hogy általa találkozhatom Gyöngyimmel mielőtt valami Csillagszemű Juhásszal talizik. Az egészben nem hittem túlságosan, mert már annál tudományosabb alapokon végzem a tevékenységem, de ráálltam a kedvéért, mert hatása alatt állt és nem kívántam vele ellenkezni, mert könnyen eljár a keze és ha abban kés is van, még megvágja magát, vagy engem! Elég félreérthető helyzetbe kerültünk miatta az erdő cserjés részében a nagy sziklának dölve, egy pipaszerű tárgyban meggyújtotta és mélyeket kellett szippantanom belőle. Megdöbbentő volt ami ezután történt velem. Ha nem esek keresztül rajta akkor el sem hiszem. Az első szippantásommal valami könnyű állapotba kerültem és a mai napig nem tudom min de elkezdtem repülni egy sötét folyosón aminek csak a távolban volt kijárata, mert halvány fény derengett. - merre jársz Ordas, - mond meg nékem hallottam Szarvaska hangját de biz őt nem láttam... - alagútban vagyok,- mondtam önkéntelenül pedig ha lehetett volna nem válaszolok.. Egyszer kiértem a fényre és egy gyönyörű virágos réten Gyöngyi várt rám, még szebb volt mint valaha. - ne lepődj meg kedvesem,- mondta , gyere közelebb és ölelj meg... Nem kellett kétszer mondani, jobban vágytam rá mint gondolta. Sokáig lehettünk így szótlanul, majd ő ocsúdott előbb,- férjecském így szólt,- az időm véges nekem ezért ne vágj közbe a mondandómba. Kezét szívemre tette az én kezem az ő szívére és megesketett. - bármennyire is meglepő lesz amit mondok esküdj, hogy megteszed...esküszöm, -mondtam és mélyen egymás szemébe néztünk. - a gyerekeket el nem hagyod...Marissal összeköltöztök és az idők végezetéig egymáséi lesztek...és Jóska kérdeztem?,- ne aggódj ő elmegy nem bír megmaradni a faluban. Titeket egymásnak rendelt az Isten Marissal. Sokat fog változni ő is , de legfőképp neked kell.... - most elengedlek, mert nekem mennem kell, de Marisban tovább élek...,- hunyd le szemed - engedelmeskedtem neki s akkor egy hosszú csókot kaptam tőle s mire a szemem kinyitottam csak Arany Szarvast láttam magam előtt olyan sejtelmes mosolygással, mint amivel a lánya vett le a lábamról... A szeansz teljesen kimerített...összeszedtem magam és mondtam induljunk hazafelé, mert már alkonyodik és a szavak még mindig visszacsengtek, hogy mire esküdtem. Visszaérve a faluba utam a tipink felé vitt azonnal. Maris az ajtóban állt és furcsán nagy szemekkel méregetett..., - na mi van Latrens ? - jól sikerült a légyott ? - milyen légyottról beszélsz Maris ? - tudod Te az nagyon jól miről beszélek...,- most jöttetek ki az erdőből Szarvassal !,- és a szeme itt szikrákat szórt. - ekkor nagyot kacagtam,- Te Maris féltékeny vagy !,- akkor szeretsz !...most ő lepődött meg és teljesen belepirult, ami azt jelentette, hogy találtam. - valamit gügyögött a dolgáról, hogy sok van, de nem hagytam annyiban. Átfogtam a derekát és szájon csókoltam. Maris most elmondom az erdőben történteket és döntsél...,-rendben ? - mindent szóról szóra elmondtam neki és a hatás nem maradt el...., - igen szeretlek Te lókötő ! És ahogy a nagy Szellemek vezetik az utunkat úgy lesz...., - én is megígértem, hogy ezt a több asszonyos dolgot elfelejtem s csak őt szeretem és a gyerekeket együtt neveljük fel. Ha Jóska menni akar hát menjen...., most először láttam nagyon boldognak Marist, aki elég sokat változott a beszédében, de én így is szeretem ebben az egyszerű formában. Az alkonyi égen ekkor egy nagy tündöklő fénycsóva suhant át bevilágítva az egész völgyet. Egymás karjában néztük s mintha parancsszóra cselekedtünk volna egyszerre mondtuk „ Gyöngyi köszönt el „ …. Nagyszerű nő ez a Maris , soha nem kívánok különbet, hogy eddig nem vettem észre. Egymás karjában szenderedtünk álomra...és hogy mi volt az álom az nem publikus, de mondhatom csodálatos volt...