86. fejezet nagy változások Vulg Fart-ban …,Északi Fénytől a szurdok keleti bejáratánál váltunk el, ki-ki ment a maga útján. Utoljára még megszorítottuk egymás kezét s Valey szemében mintha egy pillanatra az értelem halvány fényét véltem volna felfedezni, mert így szólt,- Latrens „ a szemeddel csak nézz, a lelkeddel láss, mert a külső máz mindig megcsal”, elámultam ezen a bölcsességen,- ilyet még tőle nem hallottam. No ez csak egy pillanatig tartott, mert utána rákezdett az uralkodói szövegre, hogy már biztos várják otthon az asszonyai....meg ilyenek. Mivel nem kaptam visszajelzést a füstjeleimre, így teljes nyugodtsággal folytattam az utam otthonom felé, mit sem sejtve az engem váró tragédiáról. Már messziről hallottam a félreérthetetlenül ismerős éneket, dobolást. Csak azt nem tudtam kit temet a falu népe. Hanem ahogy megláttam, hogy ki fekszik a temetési emelvényen először azt hittem káprázik a szemem, és csak lassan tudatosult bennem a valóság. Drága egyetlen Gyöngyim ott feküdt kiterítve a virágokkal kibélelt halotti nyoszoján amivel a vitézek vitték a napnak megmutatva a „ Nagy Szellem Dombjának örök életűek barlangjába”. Nehéz az érzést vissza adni amit e percben éreztem, mintha egy mérhetetlenül nagy űr támadt volna bennem. A gyászoló falu népe levonult, de én még egész éjjel maradtam a barlangnál s mindent elmondtam lelkének mielőtt útra kelne az örök vadászmezőkre. Majd a hajnal első sugaraival jöttem le a hegyről a faluba, ahol oly furcsán méregettek az emberek. Talán még mindig a félre értés miatt ? - gondoltam és haladtam haza a lányaimhoz aki most még jobban hiányoztak , mint valaha. Választ a kérdésemre Aranyfelhő adta meg mikor meglátott és nyakamba ugrott,- apuci mitől olyan fehér a hajad ? Te jó ég gondoltam a hegyen bánatomban az éjjel megőszültem. A merengésből Maris félreérthetetlen rosszalló hangsúlya térített magamhoz. - na előkerüt az úr is, no ezt jó megcsinyálta kend ! - mit csináltam én Maris? - kérdem én - hát azt beszélik a népek, hogy kend után lovagolt a naccsád és azé fúlt a folyóba szeginy...meg mer másik asszonyt is akart kend a tipibe hozni...meghogy csalfa is az úr... - hű a nemjóját gondoltam, lesz mit helyretenni itt... - két kezét a terebélyes csípőjére téve folytatta Maris... - oszt megfogadtam a sírná, hogy magamhoz veszem a lányokat és Csillagszövőve együtt felnőnek, mer má Jóskámon is elharapózott a többasszonyos kór, má az hírlik, hogy az erdőbe csali a lányokat varázsgyükér szödés ürügyin oszt más gyükeret ad a kezükbe, azok meg nem mernek visongani, mer filnek a szellemtű amivel riogati űköt... - no hát ez van...nem tudom mi lesz vélünk is.. - Marisom nagyon szép tőled, hogy a gyerekek pártján vagy és a nevelésből kiveszed a részed, de amit én tudok azt megtanítom vélük, a tipi teljesen a tied én majd egy kisebbet építek a falutól távol egyenlőre mert fel kell dolgoznom magamban ezt a veszteséget. - no Isten áldjon Maris, majd holnap jövök és ezentúl minden nap tartom a kapcsolatot a gyerekekkel. Ahogy haladtam a falun keresztül gondolataimba mélyedve, a gyerekek szaladtak felém, de ez csak látszat volt, mert más kötötte le a figyelmüket,- valami idegenek jöttek a faluba azok elé futottak. Csak a tipik előtt álló asszonyok és férfiak együtt érző pillantásai követtek. Úgy döntöttem egyenlőre elhúzódom, mert még Mosolygó Szem is elhúzódott tőlem, hírtelen úgy látszik rájött, hogy öreg vagyok neki. Nem is haragszom rá sem, mert ez természetes és kár volt Gyöngyimnek is a lelkére venni és felfújni a dolgot, de a sors így rendelte.... Magamban jót mosolyogtam, ezen a bolondos Jóskán..., még hogy „varázsvessző” ez még nekem is dicséretemre vallna , mármint a találmány...,mindig fogékony volt dolgokra, majd ki varázsolgatja magát azt megnyugszik és folytatja a tudományát Marissal....,