Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) Csalódás helyett, remény Ismét egy csalódás! Engem mindig csalódás ér! Már-már azt gondoltam, hogy apám érkezett, amikor kiderült, hogy nem ő az. Még azt sem engedte meg, hogy megöleljem. Még ha nem is az apám! Megengedhette volna! Jaj! Olyan erős férfi még soha sem tartott a karjaiban! Mi történhetett volna! Semmi, legalább én is érzek valamit. Mindenki csak velem foglalkozik. Annyira vigyáznak rám! De nem ismernek, nem tudják, hogy nem hagyom magam zsarolni! Csak egy órácskám volt eddig boldog, amikor Üvöltő Farkas egy kis időre elhívott sétálni. Másnap történt, hogy az úgynevezett apám elment. Reggel korán kimentem a tipi elé. Mérges voltam meg csalódott. Majdnem sírtam bánatomban. Ekkor lépett ki az összetákolt háznak mondott tákolmányból - Üvöltő Farkas. Meglátott, és nagy örömmel hívott sétálni, de előbb körül nézett. – Kegyetlen egy felesége lehet, gondoltam, hogy így fél – Nem látott senkit, mert megfogta a kezem, és biztatott, hogy érezzem jól itt magam, mert itt nem is olyan rossz. Csak most az élelem beszerzésével vannak elfoglalva a férfiak, de vannak napok, hetek, amikor felhőtlenül szórakozik az itt élő nép. Ennek nagyon örülök – mondtam, mert halálra unom magam. Szép Szemem, nem kell mindjárt sírni, meg unatkozni, ígérem, hogy mindennap szakítok rád egy kis időt. Meglátod milyen jó pajtások leszünk. De a feleségeeeeeed? - Nyújtottam el a szót. Ne foglalkozz vele, rendes és jó lelkű asszony, engem nagyon szeret, én is őt a magam módján. A gyerekeket meg imádom. A gyerekeket én is, csodálatosak. Sok gyereket szeretnék! Majd erre is lesz gondom, ne félj. Hogy, hisz nős vagy, én nem lehetek leányanya, mert az anyám, tudod milyen erőszakos tud lenni. Csillagbogaram, ne legyen a nevem Üvöltő Farkas, ha nem beszélek a Vének Tanácsával. Tudod itt sok a nő, a szaporulat kevés. A törzsünkben eddig is volt többnejűség, legyen ezután is! Itt a nagy veszély, a sápadt arcúak a földjeinket akarják, s kell a harcos, mégpedig sok. Ezzel az érvvel meggyőzöm őket. Biztooooooooooos? Ne nyafogj már édesem, biztos, te leszel a második feleségem igaz, de egyben a legédesebb és legdrágább kincs, amim eddig volt. Építesz nekem is házat, de ne ilyen botrányosat! Építek, lehozom neked a csillagokat is, minden kicsinek külön szobája lesz, és ha akarod, francia nevelőnőt meg társalkodónőt is hozatok, a SzállMagasSas külön futárral. Jól van, de most menj, az anyám bármikor kijöhet. Csak egy pillanat. – S ekkor átölelt, már nem is bántam, hogy az este az idegen nem ölelhetett meg, mert ilyen szenvedélyesen úgysem tette volna. Hosszan csókolt, én visszacsókoltam, és úgy éreztem, hogy forog velünk a világ. Szeretlek – Mosolygó Szem – mondta, s azzal elosont a fák közt. Azóta boldog vagyok! Mosolygó Szem