Gligorics Teréz ( Gyöngyi ) Gyöngyi reagál... Végighallgatva Latrens vallomásait, ellentétek tombolnak bennem. Nagyon, nagyon szeretném elhinni amit mond, de tudom, ez olyan igazság, amit nem lehet bebizonyítani. Tőlem függ mennyire akarom elhinni, vagy elfogadom-e az ő magyarázatát. Megakadt a szemem őszülő halántékán, szinte megbabonázott vele...Mikor kezdett el őszülni? Egy pillanatra mintha idegenre néztem volna, nem gyerekeim apjára, az én kedvesemre...De csak egy pillanatig tartott az egész. Tudtam, nem fogom tudni ezt az embert elhagyni. Gyanúsították már máskor is, mint például a nagyzási-mánia ügyben, mégis kiderült hogy ártatlan. Apropó, az az ügy sem nincs még befejezve, Latrens most is azon dolgozik. Egyszerűen muszáj lesz megtudni ki az az álarcos ellenség, különben mindannyiunknak súlyos következményei lehetnek... Már megint elkalandoztam...Latrens...Egyszerűen csak megfogtam a kezét, magamhoz öleltem. -Erről soha többé nem akarok beszélni - , mondtam neki, meghozva a végleges döntést. Azt hiszem, értette, mert se nem kérdezett semmit, se nem fűzött hozzá semmit, csak bólintott. -Kimegyek egy kicsit a gyerekekkel, mondta, megállt az eső. Gyorsan felöltöztettem a két kislányt. Boldogan ugráltak az apjuk körül, tudták, unalmas nem lesz az biztos. Én már előre rettegtem attól, milyen csínyt követnek el most. Habár sokszor azt hiszem az apjuk a legrosszabb, ha csínytevésről van szó. Fáradtan ültem le, de élvezve a csendet. Akinek nincsenek gyerekei, nem tudják elképzelni milyen nagy csend lesz ha nincsenek a házban. Elgondolkodtam Aranyszarvason. Szóval, lánya van. Mosolygó Szem a lánya...Érdekes, Latrensnak ezt tudnia kellett, s lám, mégsem árulta el Aranyszarvas titkát soha, pedig rengeteg alkalma volt rá, különben is Aranyszarvas állandóan lenézi, sértegeti, és mégsem árulta el...Ez nagy becsületre vall. S még azt mondják riporter korában hazugságokat írt a családról!?? Saint Germain gróf... Persze, most kapcsolok. Amikor még Liliom Grófnő voltam Bécsben, ismertem az urat. Persze nem is gyanítva a kapcsolatot közötte és Zarver Grófnő között…A feleségét is ismertem. Igen, a FELESÉGÉT! Jószívű, gyöngéd teremtés, aki karácsonykor, névnapokon, keresztelőkor, ajándékokat, ennivalót vitt a szegényeknek, többnyire a férje tudta nélkül, mert férje szerint szegény ember nincs, csak lusta… Egy napon könnyek között találtam ezt a szerencsétlen asszonyt. Finomsága nem engedte meg, hogy elmondja, miért sír. Maris tudta meg a cselédektől: a férje szeretőt tart már évek óta. Most megtudta, hogy házasságon kívüli gyereke van neki, akinek nagy szüksége van rá, így “elutazik” egy időre… Szóval, Szarvaskánk…Ha nem mondja a nevét Saint Germain grófnak, sosem tudtam volna meg. Úgy látszik a lány nem esett messze a fájától, mert ő is férjes emberre feni a fogát, csakhogy én nem vagyok olyan áldott lelkű, gyöngéd, szelíd teremtés mint Saint Germainné… Este vacsorát rendeztek az újonnan-jött tiszteletére, szokás szerint. Természetesen nekünk is menni kellett. Szepike kicsinosította a kislányokat, egyforma kis őzbőr-ruhát adott rájuk, a hajuk népi viselet módra szépen befonva, senki sem mondta volna meg, hogy nem bennszülöttek. Egyedül Csillagszövő kötözködött, ő inkább nyilazni ment volna az apjával. Maris azonban gyorsan-frissen helyrerázta, ővele nem igen lehet teketóriázni. Mosolygó Szem természetesen a díszhelyre lett ültetve, de mindenki észrevette volna különben is, annyira kirítt a többiek közül vörös, brokát ruhájában, ékszereiben. Minden férfi őt nézte, némelyiknek a nyála csorgott érte. Undorító! Hihetetlen mennyire buták ezek a férfiak, azt hiszik belül is az van ami kívülről! Sajnos mire rájönnek, nem úgy van, már késő…Egyedül Deli Bika nézte komoly arccal. Nem múlik el az az érzésem, hogy ismeri valahonnan, de a lány is őt. Szinte rá sem mert nézni, kerülte a tekintetét. Szepike meg csak Delit nézte, talán féltékenységből? Nem tudom… A vacsora vége felé közeledtünk, amikor lódobogást hallottunk. Már kezdett szürkülni, nem nagyon lehetett látni a közelgő lovast. Formájából kinézve, nem a mieink közül, igen nagy rámájú kalap volt rajta, amit itt egyáltalán nem hordanak. Mindenki érdeklődéssel nézte. Egyszer csak Aranyszarvas felállt. -Szent isten! – szólalt meg, talán akaratlanul – Eduárd…. S ugyanebben a pillanatban ugrott fel Mosolygó Szem: -Édesapám! … meglógni babot enni Folytatás következik. Már ha meri valaki megírni az igazságot