Verzár Éva ( Arany Szarvas ) Mi egyek vagyunk – Kislányom Mosolygó szem! Kislányom! – öleltem át a nyafogó úrilányt, amint beléptünk a tipibe. – Találkoztál apáddal is? Hogy vagy? Mesélj drágám! Anyukám – borult vállaimra régen látott gyermekem. – Apa hozott el, de nem tudta, hogy a szívem is ide húz. Kérlek, nem mondd el neki, mert nagyon haragos lenne. Tudod, ő mindig magyar arisztokratát szánt nekem. Aki végleg felbőszítette a Wiener Cejtung riportere volt, az ő elképzeléseivel és aljas rágalmaival. Ezért is határozott úgy, hogy zárdába küld. Valóban nem volt szép tőle, hogy hetet-havat összehordott, de kellett neki a pénz. Én megértem őt, mert még mindig szeretem, annak ellenére, hogy családunkat rossz színben tüntette fel. Apa azt mondja, hogy kellett neki a pénz, és ezért vetemedett ilyen aljasságra, ez szerinte – ismered – megbocsájthatatlan bűn úriemberek között. De mit tegyek, ha éppen belé szerettem. Ha akkor nem ígér, nem esküszik, talán el is tudtam volna felejteni. De nem ezt tette, ezért jöttem el apa, és a te hívó szavadra. Kislányom, végre itt vagy! Most, itt ebben a szabad országban, itt a szabad földön, már mindenki előtt felvállalhatom, hogy a LÁNYOM VAGY. Saint Germain – az apád – is ezen a véleményen van. Itt egy család leszünk. Nemsokára ő is csatlakozik majd hozzánk. Kislányom most kicsomagol. Magára hagyom, és lemegyek a folyópartra. Egyetlen hely, ahol gondolataim rendezni tudom. Hogy mindenki megtudja az igazságot, elmesélem: Erdélyben, amikor megismertem Saint Germain grófját, mint már ezt mondtam is, azonnal egymásba szerettünk. Szerelmünk gyümölcse Csillagvirág, aki az nyári éjszaka csillagos ege alatt fogant. Itt most Mosolygó Szemnek nevezik, amint belépett a faluba, mert a szem az egyetlen, ami nem hazudik. Az indiánok, pedig tudják ezt. Bár elkényeztetettnek tűnik, mégsem az. A legmelegebb szívű teremtés, akit valaha is megszületett erre a világra. Örök álmodozó, remélem az Üvöltő Farkas iránt érzett szerelme is csak egy romantikus álom. Remélem, de nem vagyok biztos benne, mert látom a szemében azt a mély érzést, amit valaha az apja szemében láttam. Érzései, még ha nem is nyernek viszonzásra megmaradnak, amíg csak él. Hiszen mi EGYEK VAGYUNK, az én vérem, tehát ismerem. Igyekszem majd arra, hogy jól érezze itt magát. Ideje, hogy megtudjon mindent az apjáról, arról a nagy munkáról, amibe belefogott, egy nép, egy nemzet érdekében. Talán ez megváltoztatja, és nemesebb lelkű embert talál magának, nem egy szoknyapecért, akit nem tartok jó vőnek, és nem is kívánom, hogy az legyen. Többet szánok egyetlen gyermekemnek, sokkal többet. Ez az igazság, itt van a kislányom, és most már semmi baj nem történhet, hisz majdnem együtt van a család. Holnaptól már ragyog a nap, esténként majd ketten ülünk itt ezen a parton, és mesélek neki, majd mindent elmesélek. A firkászok, majd azt találnak ki, amit akarnak, de a Nagy Szellem büntetése nem maradhat el, minden egyes hazugságot büntetni fog. Én hiszek benne! Arany Szarvas